mivagyunkazarabok

Úgy kezdődött, hogy valaki megosztott Facebookon egy oldalt, ami a marokkói konyháról szólt, és fincsibbnél fincsibbnek kinéző ételek sorakoztak rajta mesterien lefényképezve. Az egyik ilyen fincsiség egy kuszkuszos étel volt, és akkor hasított belém a felismerés, hogy én ilyet sosem főzök, pedig ha valahol, akkor Egyiptomban olcsón és könnyen be lehet szerezni az ehhez szükséges sok friss zöldséget. Aztán persze egyből emlékeztettem is magamat, hogy a férjemet egyszer kérdőre vontam már, milyen viszonya van a kuszkusszal, és azt a választ kaptam, hogy kizárólag egyiptomi módra, édesen elkészítve tudja elképzelni. Mindegy fene, gondoltam egy nagyot, már elég ideje vagyunk házasok ahhoz, hogy ne kelljen úgy tennem, mintha ez különösebben érdekelne, (nem fogja ezt magyarul elolvasni, úgyhogy bátran emberkedhetek itt nektek :D) tehát gyorsan nekiálltam recepteket keresgélni. Szinte azonnal megtaláltam a receptet, amibe bele is szerettem: angolul írja le egy háziasszony, hogy marokkói anyósa pontosan hogyan készít egy húsos, hétzöldséges vátozatot. Hozzátenném, hogy vega illetve vegetáriánus ételnek is remek és tartalmas, csak ki kell hagyni belőle a húst, de akkor érdemes kezdésnek a hagymás-fűszeres alapot szétfőzni hús nélkül, és úgy tenni bele először a beáztatott csicseriborsót, majd a zöldségeket. Ha kicsit több csicseriborsó kerül bele, akkor ráadásul eléggé fehérjedús is.

FFIGYELEM! :) Ez a recept új helyre költözött! A folytatáshoz katt IDE

*******************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

FIGYELEM! :) Ez a recept új helyre költözött! Ha érdekel, klikk IDE

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Az egyiptomi ételek többségét valamilyen változatban eszi szinte az egész arab világ, vagy legalább a térség lakói, de a koseri az valami más, koseri csak Egyiptomban van. Eredete ismeretlen, bár a férjem egyszer azt olvasta, hogy a koseri szó török eredetű, és keveréket jelent, Törökországban tudtommal nem esznek hasonlót. Más elméletek szerint az egyiptomi zsidók találták ki, (kóser- koseri) de ha így volna, akkor miért nem eszik a zsidók? A legvalószínűbb hogy indiai eredetű, és egy kedves ismerősöm már evett is ott hasonlót, de ez sem száz százalék. Ami biztos, hogy Egyiptomban viszont mindenhol megtalálható- ha az utcán az ember kiköp egy datolyamagot, az tuti egy koseriétterem előtt fog landolni. Eredetileg a szegények eledele, és a legolcsóbb főtt étlek közé tartozik, de mindenki eszi. A koserire specializált éttermekben különböző méretű adagok választhatóak, és körülbelül egy-egy font (kb 40 HUF) az adagok közti különbség, de egy átlagos helyen a legnagyobb adag sem kerül többe 7 fontnál (kb 250-280 HUF). Még így is van, aki nem engedheti meg magának, hogy ebből lakjon jól, ezért az olcsóbb, de laktató egyiptomi kenyérbe töltve, szendvicsként fogyasztja (persze van, aki azért eszi így, mert így szereti).

Vannak csillivilli koseriétermek, mint pl a Koshery el-Tahrir névre hallgató hálózat, de az átlagos koseriző egyszerű, szegényes, és faforgáccsal van felszórva a padlója a könnyebb tisztíthatóság kedvéért. Koserin kívűl ezeken a helyeken általában csak a csípős étel után hagyományosan fogyasztott tejes desszerteket lehet kapni. Na de mi is ez a koseri?

A koseri egy csípős, paradicsomos szósszal leöntött szénhidrátbomba, ami rizsből, tésztából, feketelencséből és csicseriborsóból áll, és fontos kiegészítője a pirított hagymacsík. Az éttermekben hatalmas kondérokban külön-külön állnak a hozzávalók, amit megvételkor fémtálba, vagy dobozba egymásra rétegeznek, és mellé külön kínálják a szószt.

FIGYELEM :) Ennek a receptnek a folytatása új helyre költözött. A folytatásért katt IDE

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Napok óta ma sütött ki először a nap, és ma, egy héttel a gyomorfogató események után merészkedünk először az al-Ahly klub belvárosi szabadidőközpontjához. Noha játszóterezni meg kikapcsolódni jöttünk, nem lett jobb a kedvünk (de mire is számítottunk?)

Ahogy belépünk, egyből a nemzeti lobogó mellett félárbócra eresztett klubzászló látványa fogad bennüket, úgyhogy ha akarnánk sem tudnánk elfelejtkezni az egy héttel ezelőtt történtekről.

És ahogy szétnézünk, más klubtagok sem.

A szép idő és az iskolaszünet ellenére alig lézeng valaki a szabadban, pedig ilyenkor mindig megtelnek a fonott székek, a sportpályák, meg a játszótér zsizsegő, kiabáló, játszó, beszélgető, kikapcsolódó, sportoló vagy épp házifeladatokat oldó családokkal. Most csak néhány asztalnál ülnek nagy körben izgatottan politizáló idős bácsik, csoportba verődött nők meg pár egyetemista, és persze itt vannak még az épületek közt lendületesen, komoly arcal, közlekedő öltönyös irodisták, és az egyenruhás alkalmazottak. Mindenki arca levert, komor, melankólikus, és minden szokatlan zajra riadtan felkapja a fejét.

Öntudatlanul is a szembejövőket fürkészem: vajon ő elvesztett valakit egy héttel ezelőtt?

Egy héttel ezelőtt.

2012. február elsejének estéjén élő adásban mutatták a tévécsatornák, ahogy a kairói al-Ahly a búr száídi csapat ellen elveszített mérközése után tömegek lepik el a játékteret majd kitör a verekedés. Akkor még mindenki azt gondolta, hogy egy, az Ahly által a nézőtérre vitt "nincs egy férfi sem Búr Száídban" feliratú transzparens miatt forrtak fel az indulatok, de ma már tudjuk, hogy nem pusztán szurkolói ellnenségeskedésről volt szó- ezt közvetlenül az események után nagy egyetértésben tagadta mindkét fél. A túlélők elmondása, valamint a képek és a videófelvételek tanúsága szerint a több, mint 74 halálos áldozatot követelő tragédia mögött a forradalmat, és a jelenleg is folyó tüntetéseket ellenző erők által pénzelt és szervezett, felfegyverzett csőcselék (egyiptomi nyelven baltaghéjja) áll. Az események dióhéjban körülbelül így zajlottak: a meccs végén jelenlevő egyébként szokatlanul kis számú biztonsági ember először megpróbálta egymás ellen tüzelni a nézőket, majd a játéktérre vezető utakat megnyitották. Ezzel egyidőben a bejáratokon késsel, botokkal és lőfegyverrel is felfeszerelkezett fizetett csőcseléket eresztettek a stadionba, a kijáratokat pedig lezérták, helyenkét állítólag le is heggesztették. A benntrekedt szurkolók és játékosok egy részét kis helyiségekbe és szűk folyosókra szorították, ahol csak egymás nyakában fértek el, majd  a szabadulás útját elrekesztették. Aki hátramaradt, vagy nem fért be vagy a szabadulás reményében kitört, azt lekaszabolták, agyonverték vagy lelőtték. Többeket négy emelt magasból egyszerűen ledobtak a mélybe. Két óra leforgása alatt minimum 74 embert mészároltak így le, közben a dulakodásban, verekedésben, és menekülésben ezernél több megsérült, egy nagyobb csoport szurkolónak pedig nyoma veszett, és azóta sem halott róluk semmit a családjuk. A stadionban tartózkodó rendőrök, illetve a közelbe kivezényelt rendőrrohamosztagok a szurkolók többszöri kérésére sem avatkoztak be. Az áldozatok közt nagyon sok a tizenéves, életét vesztette számos egyetemi hallgató és frissdiplomás fiatal.

A vérengzés napra pontosan a Tevecsata névre keresztelt fővárosi utcai összecsapás évfordulóján történt, mikor Mubarak távozása előtti utolsó próbálkozások egyikeként a Tahrír térről kivezető menekülési útvonalakat lezárták, és ugyanezt illetve egy ugyanilyen bérelt csőcseléket tevékkel, lovakkal, molotov koktélokkal és más fegyverekkel a tüntetők közé eresztették. Akkor a csőcselékkel harcot felvevő tüntetők közt voltak az al-Ahly szurkolótáborának keménymagja által koordinált csapatok.

A történtekért eddig felelősségre senkit nem vontak, eljárást senki ellen nem indítottak. Az azóta felerősödő utcai harcokban egy hét alatt 15 ember vesztette életét.

Minhumlille, minhumlille (Allah számoljon le velük), mondogatja sírós szájjal az anyósom, és nekem is pityeregni volna kedvem, de azért a játszótér felé vesszük az irányt.

A játszótérre menet útba esik a focicsapat hivatalos üzlete, aminek kirakatában messziről látszik a hatalmas fekete plakát: "Köszönjük, hogy szerettetek minket; elhagytátok a földi létet, de a szívünkben örökké éltek." A szöveg hátterében halványabb betűkkel többtucat név- a halottak nevei.

Egy, az üzlet elé kitett hirdetőtábla arra hívja fel a figyelmünket, hogy az alkalomra gyártott pólók megvásárlásával az áldozatok családjait támogathatjuk, ugyanis a profit teljes összegét nekik juttatják. Az egyik póló felirata egy fiatal szurkoló utolsó üzenete Facebookon: A halálom napjáig támogatom a csapatom. Őt a stadionban halálra késelték.

Aztán úszunk, játszóterezünk, ebédelünk, mint rendesen, de a gyomrunkba beköltözött megint a bizonytalanságérzés. Egész nap az jár a fejemben, hogy végső esetben, ha már nem bírjuk a feszültséget, fogjuk az útlevelünket, és szerencsét próbálunk Európában, de mi van azokkal akiknek ez az egyetlen otthona? Vagy akik mennének, de vízumot úgysem kapnak?

Egy óra körül a déli imához menet átvágunk a főépületen, ahol egy készülődő forgatócsoportot találunk. Mindenki dermedt csendben ül odabenn, csak egy visszhangos folyosón a fal mellett beszél félig sírva, félig üvöltve valakihez a klub egyik vezetője: "Nem érted, hogy a hatóságok nem mondják meg, hogy valójában hány halott van? Kérdeztük, de megtagadták, érted, megtagadták!"

Az épület bejáratnál egy üvegezett hirdetőtáblán a klub dolgozóinak részvétnyilvánítása olvasható "az al-Ahly mártirjai" családjának.

Mikor négy körül hazaindulva a kapun kilépünk, egy két kísérővel a bejárat melletti betonmellvéden ülő fiúra leszünk figyelmesek. Tizennégy, tizenöt éves lehet, a karján lévő gipsz színes filccel összerajzolva, kapucnija mélyéről szomorúan csillognak nagy barna szemei.

-Ő is ott volt a meccsen- súgja a fülembe Ummi- reggel láttam a tévében.

A fényképezőgép a kezemben van, de tolakodónak érzem lefényképezni, úgyhogy csak küldök felé egy együttérző mosolyt. Szinte értetlenül néz vissza ránk.

Fojtogat a keserűség, ahogy beülünk a taxiba.

Ez a fiatal fiú akár meg is halhatott volna a semmiért, és nagy eséllyel sosem heveri ki, amit egy héttel ezelőtt átélt, mégis valószínűleg azért várakozik a kapu előtt, mert tagság híján be sem teheti a lábát a klub területére. Belőle, a hozzá hasonló traumatizált fiatalokból, és azokból, akik életüket vesztették a stadionban, ezekben a napokban milliárdokat profitálnak a foci, és az al-Ahly klub érdekcsoportjához tartozó vállalatok és üzletek, a tragédiából showműsort gyártó tévécsatornák, a reklámbevételeken osztozók, azok akik most tömegével állítják elő a pólókat, zászlókat, plakátokat, relikviákat, az áldozatoknak és családjuknak pedig marad az utca embereinek együttérző mosolya, a Facebook üzenetek meg a meleg kézszorítás. Az üzleti életben és a focivilágban intézményesült korrupciót alapul véve valószínűsíthető, hogy a pólóeladásokból sem látnak majd egy lyukas garast sem.

Minhumlille, minhumlille.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Most, az országos káosz közepette is várja látogatóit az éves kairói könyvfesztivál, amire múlt évben Mubarak elnök megjelenését nagy csinadrattával harangozták be. Aztán mivel az akkori események nem tették lehetővé, hogy a fesztiválon parádézzon (a fesztivál meghirdetett időpontjában még nem mondott le, de már javában forrot az ország) inkább az egész rendezvény elmaradt. Idén sikerült megtartani, és nekünk is sikerült ellátogatni rá: a férjem szabadnapot vett ki hétfőre, hogy kényelmesen bejárhassuk a fesztiválterületet, és ne a hétvégi tömegnyomorban kelljen rajta átvergődnünk. S hogy valóban kényelmes legyen a séta, úgy döntöttünk, ezúttal a nagymamájával hagyjuk az egyébként mindenhova cipelt kétévest. Szokás szerint lassan szedelőzködtünk reggel, úgyhogy már 11 körül járhatott az idő, mikor a törpe először gyanút fogott: nem normális az, hogy az anyja már kendőben, ő meg még mindig tipegőben nyomul. Sarkamba is szegődött, és kérdezgette, hogy: "megyünk pápá? megyünk pápá?" az apjától meg hogy "jalla, jalla?"- úgyhogy komolyan kezdtem magamnak bemagyarázni, hogy lehet élvezni a könyvfesztivált egyik kézzel egy totyogót, másik kézzel a gyerekkel járó minimum ötkilós menetfelszerelést vonszolva, de végül megembereltem magam, és nélküle indultunk útnak.

A belépőért fejenként 1 egyiptomi fontot (kb 40 forint) fizettünk, aztán külön kapunk vonultunk be, mert a nőket női, a férfiakat férfi biztonsági személyzet vizsgálja át, ennek megfelelően külön női és külön férfikapuk vannak.

Útban a helyszínre már attól is rémesen entellektüelnek éreztem magam, hogy nincs babaköpet a ruhámon, ráadáuus egy könyvfesztiválra tartok, de mikor megláttam a kínálatot, végleg elöntött a boldogság meg a fennkölt európai okosságérzés. Az arabok közül állítólag kevesen olvasnak, de ezek szerint amelyik olvas, az rögtön ír is, mert ennyi könyvet egy helyen még életemben nem láttam. Egy gigantikus szabadtéri rendezvényhelyen külön sátorban várja a nézelődőket minden nagyobb kiadó és könyvkereskedő, a kisebb cégek standjai pedig hatalmas sátrakon osztoznak.

Ez az egyik legnagyobb kiadó, az al-Ahraam sátra:

Ezeken a sátrakon többen osztoznak, de ez csak egy kis része a sátorrengetegnek:

Az egyiptomi vendégszeretetet példázza, hogy míg a hazai kereskedők a homokvihartól recsegve ingó, huzatos ponyvák alatt, fél kézzel a könyveket egymáshoz csapkodva isszák homokos teájukat, addig a külföldi kiadók pavilonjai kellemes klímájú, csendes, épített kiállítótermekben kaptak helyet. Itt, az egyik katari kiadótól vettem ezt az otthagyhatatlan gyerekkönyvsorozatot 24 fontért (kevesebb, mint ezer forint). 6 kicsi, babakompatibilis kartonlapokból álló könyv van egy keménypapír tokban az önző krokodilról és társairól. Minden könyvecske egy-egy téma köré csoportosul: színek, számok, állatnevek, mit eszenek az állatok stb, és a hátuljukból egy hat tagú kirakó áll össze. Íme a szerzemény:

A legexkluzívabb helyet természetesen Szaúd-Arábia kiadói élvezhették. A puha vörös szőnyeggel borított térben első látásra csak vallási témájú, aranyozott borítású könyvekkel felsorakozó kereskedők közt szinte mindenki félve, lábujjhegyen halad. Míg odakint talponállókból esznek az emberek, és a szabad ég alatt imádkoznak, itt puha fotelek és egy csendes, őrzött szalon áll a kiállítók rendelkezésére, a büfé pedig egy elit kairói városrész ideiglenesen idetelepített kávéházának kínálatát vonultatja fel. A kiadványok valóban csodaszépek, és nem is drágák: egy kétkötetes, dombornyomatos műbőr borítású könyv Omár kalifa r.a. és kortársainak életéről angolul kb 3500 forintot kóstál.

Az angol nyelvű könyvek egyébként kifejezetten sokba kerülnek Egyiptomban: az árak átlagosan 4000-5000 forint körüli összegnél kezdődnek, ezért visszafogtam magam, és ilyeneket nem vettem, viszont parádés alkut kötöttünk a kiállítás számomra legkedvencebb helyszínén, az antikváriusoknál.

A használt könyvek között minden nemzetiségű, nyelvű, korú és műfajú kiadvány megtalálható. Még egy könnycseppet is majdnem elmorzsoltam, mikor megláttam gyerekkorom harlekinsztárjait, az édesvölgyi suli szerelmes ikreit angolul. Gyorsan le is fényképeztem a nővéremnek, mert ha más nem is emlékszik rá, ő akkor is biztosan értékeli majd. Íme:

Persze nem ezt vettem meg, hanem egy Nagíb Mahfúz regényt, egy Szíwa oázisban felnőtt antropológus könyvét az oázis népszokásairól, egy beduin nőkről, becsületről és költészetről szóló könyvet, és egyet, ami 5 egyiptomi nő élettörténetét meséli el. Mindezért összesen 30 font, azaz kb 1200 forint árat alkudott ki a férjem, pedig máshol egyedül egy használt Mahfúz regény 15-20 fontnál kezdődik. Le is fényképeztem őket nagy örömömben.

Még a felét sem láttuk a vásárnak, mire sötétedni kezdett, úgyhogy az államilag támogatott kiadók célirányos vadászásába kezdtünk, mivel a férjem onnan akart megvenni pár könyvet. Ezek a kiadók általában dizájn nélküli borítókkal, silány minőségű papírra nyomott értékes tartalmakat tesznek közzé nagyon alacsony áron. Több ilyen standot is felkerestünk, mire összagyűjtötte, amit keresett, és közben én is rábukkanatam pár érdekességre, mint például ez a Dosztojevszkíj vékony, de azért tartós papírra nyomva 150 forint körüli összegért. Ezt csak lefényképeztem, de nem vettem meg:

Vettem viszont egy csomó kortárs arab regényt angolra fordítva, összesen 13 fontért, azaz kb 500 forintért.

Ez nem tartozik szorosan a témához, de már elmenőben bolyongtunk a sátrak közt, mikor nagy örömömre felhívott Noura, egy Kairóban élő magyar lány, akivel eddig még csak Facebookon kommunikáltam. Első kérdései közt szerepelt, hogy határon túli magyar vagyok-e (nem vagyok) amiből egyből levettem, hogy száz év magányomban valószínűleg kiújult vidéki tájszólásom, amit a sok év fővárosi lét alatt (azt hittem) sikerült levetkőzni. Így ezen a napon bizonyossá vált az eddig csak sanda gyanúm: a kétévesem nem azért beszél úgy, hogy ágy-káttő-haarom, szia, szávasz, mert rossz a hallása, hanem épp ellenkezőleg, ami azért nagy megkönnyebbülés.

Este fél nyolc körül járt, mire biztonságban hazaautóztunk, elhamdoulila, és boldogan prezentáltuk az otthonhagyott, de nagyvonalúan nem duzzogó, minket örömmel hazaváró csöpségnek a nokodilt (ez nem tájszólás, ez babanyelv) amit aztán az ágyba is magával cipelt. A nap további hozadéka, hogy a dolgos nagymama babaőrzés közben csillogóra suvickolta skandallumdíjas konyhámat, úgyhogy lelkiismeretfurdalás nélkül vethettem magam a kanapéra olvasni.

További képekért klikk IDE

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

2011. január 29-et írunk, és már egy teljes napja nem működnek az országban a mobiltelefonok, nincs internetkapcsolat, és nem lehet készpénzhez jutni. Az éjjelt a két emelettel feljebb lakó anyósomnál tölöttük, mert neki az őrült szomszéd miatt van vasrács az ajtaján (ezt egyszer még kifejtem) nekünk meg belülről kulcsra sem lehet zárni az ajtót, és egy hatalmas, ugynacsak zár nélküli franciaablak néz az első emeleti nappalinkból a főutcára. A délelőttöt kevés maradék készpénzünk egy részének ivóvízre, élelemre és babatápszerre váltásával töltjük. Bizonyos termékek ára elkezdett felfelé kúszni, olyannyira, hogy egy közeli szegényebb negyedben emiatt összeverődött egy banda, kivonult a piacra, és elagyabugyált pár zöldésgest, hasonló sorsot helyezve kilátásba mindenkinek, aki eztán egy petákkal is emelni meri az árait. Aztán a férjem visszamegy az utcára, én meg kézzel mosni kezdek, hogy eltereljem a gondolataimat. Teregetés közben látom meg az utcán, hogy a járókelők egy része telefonál. TELEFONÁL! Ha visszakapcsolták a szolgáltatást, akkor talán vége az őrületnek, talán lemondott Mubarak, gondolom, és rohanok felhívni a férjemet, aki nem veszi fel a telefont, de hamar haza érkezik.

-Mostantól csak akkor használjuk a telefont, ha nagyon sürgős- mondja- mert nem lesz készpénzünk újra feltölteni őket, és csak Isten tudja, mi jön ezután. Most pedig kezdjünk el összeszedni mindent, ami értékes valami miatt ebben a lakásban, és vigyük fel minél hamarabb anyához, mert itt tovább nem maradhatunk.- Majd elmeséli, amit az utcán megtudott:

Internet még mindig nincs, de a hírek szerint a rendőrség visszavonása óta fegyveres rablóbandák alakultak, és megkezdték tevékenységüket a jobb negyedekben. Hangszóróval járják a házakat, lakásokat, és lakóikat az utcára terelik. Akik nem engedik be őket, azokra rátörik az ajtót. Minden értéket elvisznek, a férfiakat bántalmazzák, nőket erőszakolnak meg, akár gyerkeket is rabolnak. Állítólag sok köztük a civil ruhás rendőr, és lőfegyvereik vannak. Most még sok az ember az utcán, ezért nincs mitől tartani, de a kijárási tilalom koradélután megkezdődik, és akkor már nem leszünk biztonságban.

Reszkető kézzel pakolászok, és nem tudom összeszedni a gondolataimat. Afrikai országok polgárháborúi jutnak eszembe. Tömegmészálások, hutuk meg tutszik, Szudán. Itt történtek, ezen a kontinensen, sőt most itt van mind a nappaliban, itt a fejemben. Sporttáskába dobálok ruhákat, fehérneműket, az összes babatápszert, az összes pelenkát, sok-sok váltás babaruhát, cumisüvegeket. Elhatározom, hogy odafönn menekülőcsomagot állítok össze, ha lenyugszom: beleteszek mindent, ami elég a lányunknak minimum egy hétre, plusz egy-egy váltás utcai ruhát magunknak és ivóvizet. A férjem közben közli, hogy a mecsetben civil őrjáratot szerveznek a környék védelmére, és ő velük fog tartani. Kétségbeesem. Nincs 3 hónapja, hogy itt vagyok egy alig egy éves csecsemővel, a nyelvet alig beszélem, nem ismerek itt a férjemen kívül senkit, az anyósom több szívrohamon átesett szívbeteg, azt sem tudom, merre van a repülőtér, készpénzünk alig van, a kártyáimmal a beállított vásárlási limit miatt nem tudnék még repjegyet sem venni satöbbi satöbbi tolulnak a számra a gondolatok, és mindenfélével fenyegetőzöm, aminek eredményeképp a férjem megígéri, hogy mellettünk marad.

Majdnem megkezdődik a kijárási tilalom, mire befejezzük a pakolást, úgyhogy az ablakból még látjuk, ahogy az elnéptelenedő utcán gyalogos, kismotoros és tuktukos bandák verődnek össze kupaktanácsot tartani. A férjemnek eszébe jut, hogy semmilyen önvédelmi fegyverünk nincs, az anyósom is csak két apró késsel dolgozik a konyhában, és már nincs is ideje elmenni egy háztartási boltba. Feltúrjuk a még használaton kívül álló konyhánk szekrényeit, hogy találunk-e benne valamit. Két nagy késsel meg egy vasrúddal gazdagítjuk a csomagot.

Odafönt ránktelepszik a sötétség meg a nyomasztó várakozás az ismeretlenre. Mindenki feszült, senki nem tudja, mivel üssük el az időt. Mivel tévét normális napokon nem nagyon nézünk, nincs előfizetve az alJazeera, a nemzeti tévé meg ontja a hülyeséget. A Tahrirról napok óta nincs kameraképük, és csak hazudnak és hazudnak és hazudnak. Egy ideje a belpolitikai helyzet elemzése helyett a közbiztonságot taglalják. Hangsúlyozzák, hogy nincsenek rendfenntartó erők az utcán, és mindenki magát tudja csak megvédeni. Javasolják a lakóknak, hogy forraljanak nagy fazék vizeket, és ha rájuk törik az ajtót a fosztogatók, öntsék a nyakukba. Szeretnék hazatelefonálni, de nem akarom megijeszteni a családomat, azt pedig nincs erőm mondani, hogy minden rendben, mert nagyon nem igaz.

Ummi ételellel kínál, de egy falat sem megy le a torkomon. Könyörög, hogy egyek valamit, de én inkább egy sporttáskába összekészítem a menekülő csomagot. A férjem kér, hogy vegyek utcai ruhát, mert nem lehet tudni, mikor kell menni.

Telefonon kapott hírek szerint a mi negyedünk felé közelít egy fegyveres rablóbanda.

A picit a nagy izgalmak közt csak négy után sikerül letenni aludni. Édesdeden alszik, mikor egy, tőlünk olyan 15 perc sétára lakó elhidegült rokon, akivel hónapok óta nem beszéltünk, sírva telefonál, hogy odaértek hozzájuk a hangszórókkal. Elbúcsúzik tőlünk, és sok szerencsét kíván.

Úrrá lesz rajtam a kétségbeeseés.

Mi lesz, ha elsazkítanak minket egymástól? MI LESZ A PICIVEL? Forradalmi hevület helyett az anyaság érzelmi rabszolgaságában tépődöm. Az összes lehetséges forgatókönyvben, ami végigfut az agyamon a halál a legkisebb rossz. Humanizmusom helyét átveszi a vérgőzös harag. Az sem érdekel, ha nincs mit enniük, nem érdekel a gyerekkoruk, nem érdekel, hogy nekik hány porontyuk van, leszarom, hogy milyen érzelmi és anyagi nyomor sodorta őket a bűnözés változatos bugyraiba. Azt kívánom, azért fohászkodom, hogy egy osztag géppuskás lője agyon őket mielőtt a házunk elé érnek.

Aztán meghalljuk a hangosbeszélőt.

Felvesszük a cipőinket, a menekülő csomagot pedig az ajtóhoz visszük. Eszembe jut, hogy nem tudom a magyar követség számát, és a kártyámon még mindig ott a vásárlási limit. Most már mindenképp haza kell telefonálnom, hogy megtudjam a számot, és hogy elmagyarázzam anyának, hogyan oldja fel a limitet. Megpróbálom magam kommunikációképes állapotba hozni, aztán hívom anyát, és eldarálom neki a mondandóm. Nem is tudja, hogy talán utoljára beszélünk.

A férjem közben megint kitalálja, hogy lemegy az utcára, de szerencsére sikerül lebeszélni.

Felhívom a követséget. A vonal másik végén egy kedélyes férfihang közli, hogy otthon vagyok a legnagyobb biztonságban, aztán felveszi az adatainkat.

Feszülten figyeljük a folyosóról beszűrődő neszeket.

Időnként az ablakhoz rohanunk, hogy látunk-e valamit a házak közti réseken.

Félelemtől zsibbadt zombiagyam csak a fontos életfunkciókat látja el, már nem is fantáziálok.

És várunk és várunk és várunk és járkálunk fel s alá.

Nem tudom, mennyi idő telik el mire lövések dördülnek, aztán kiabálás hallatszik. Lekapcsoljuk a villanyokat és az ablakhoz rohanunk. Nem tudjuk, megállapítani, hogy a fosztogatók lövöldöznek-e valakikre vagy az eddig csak szemlélőként jelenlévő katonák avatkoztak-e be. Aztán hosszú puskaropogás, és mielőtt a férjem üvöltve elparancsol az ablaktól, még látom ahogy egy nagy csapat ember a főutcán behúzott nyakkal fedezékbe rohan. A szoba hátuljába húzódom, és onnan ordibálok a férjemnek, hogy jöjjön el az ablaktól de azonnal. Aztán megint egy sorozatlövés és megint és megint. Aztán tankok vonulnak el az úton és innentől kezdve rendszeres időközönként újra meg újra felbukkannak, tetejükön gépfegyverrel a környéket pásztázó katonákkal. Egy-egy sorozatlövés időről időre kettéhasítja a szokatlan csendet.

Nem tudjuk pontosan, hogy a katonák kinek az oldalán állnak, de ösztöneink azt súgják, hogy kicsit talán fellélegezhetünk. Késő éjjelig idegesen beszélgetünk, járkálunk, nézzük a hasznavehetetlen állami csatornákat. A férjem barátai révén időnként telefonon megtudjuk az alJazeera és más nemzetközi csatornák híreit.

Aztán furcsa kiabálásra figyelünk fel.

Kinézek az ablakon, és a házak közti résen látom, ahogy a többsávos főúton, ami normális esetben még éjjel is dohog a forgalomtól, a civil őrjárat tagjai lelkesen fociznak. Elmosolyodom, és végre megint elönt az ország iránti szeretet. Az egyiptomiak két dologra képesek minden körülmények közt: nevetni egy jót és focizni.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A tabúla (tabouleh) saláta Libanon nemzeti büszkesége, olyannyira, hogy minden évben megrendezik a nemzeti tabúla napot. Íme a plakátja a 2008-as rendezvénynek:

Az étel neve az arab tábil, fűszer szóból ered, tájegységenként más-más recept szerint készül, és fő funkciója hogy megnyugtassa az ember nyelőberendezését két pikáns falat között. Nem mellesleg pedig tele van vitaminnal és rém egészséges- ezért is volt szükség a hamis változatra, mert-ugye- ami kevésbé egészséges, az általában finomabb is. De ne rohanjunk ennyire előre, lássuk először, hogy készül az eredeti libanoni tabúla.

Szükség van hozzá:

fél pohár bulgurra

egy nagy citrom levére

2-3 nagy csokor petrezselyemre

1 kicsi csokor mentára (elhagyható)

3 finom paradicsomra

6 szál újhagymára, zöld szárral együtt

1 dl extra szűz olivaolajra

sóra

FIGYELEM! :) Ennek a receptnek a vége új helyre költözött! A folytatáshoz klikk IDE

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Közeleg január 25, az egyiptomi forradalom kitörésének első évfordulója, amit a mai hírek szerint munkaszüneti nappá nyilvánított az állam. Készülve a várható hatalmas utcai összecsapásokra, és annak beláthatatlan következményeire, a hétvégén megkezdtük a tartós élelmiszerek felhalmozását. Jó egyiptomiak módjára azonban nem sietünk el semmit, úgyhogy szakítottunk rá időt, hogy lencsevégre kapjuk a Gíza egyik legforgalamsabb útja mellett álló falon megörőkített eseménysort, amivel már hónapok óta szemeztünk. Az alkotók magukat a Fiatal Művészek Koalíciója néven nevezik, és a felirat tanúsága szerint a helyi hatóságokkal együttműködve festették a falra a forradalom első napjainak történetét. A sötét kis tányérfejekből arra következtetek, hogy valószínűleg hárman lehettek az elkövetők.

Mivel az arabok nem csak jobbról balra írnak, de úgy is rajzolnak, jobbról balra haladva fényképeztünk. Illetve én fényképeztem, karomon szokás szerint alvó babával, a férjem pedig vezetett- ezen a falon kívül még meglátogattunk a városban minden olyan falat, ahol emlékeim szerint falfirkák találhatóak, úgyhogy várakozik a mappáimban még körülbelül 3-4 bejegyzésre való fotó. No de előbb lássuk ezeket:

A képsor elején még rácsok mögött sínylődik a nép, de aztán jön a Facebook meg a tévé, és beindulnak az események. A forradalom kitörésében és életben tartásában valóban nagy szerepe volt a nemzetközi tévétársaságoknak, főként az AlJazeera-nak, és a közösségi oldalaknak: a Twitter segítségével terjednek leggyorsaban a tüntetések megszervezéséhez szükséges rövid információk, az események alakulását pedig érdemben leginkább befolyásoló, egyik legfontosabb netes fórum a rendőrök által az utcán agyonvert fiatal fiú után  We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Said vagyunk) névre hallgató FB oldal. Nem is meglepő, hogy mielőtt teljesen elvágta az internet- és telefonösszeköttetést Egyiptom és a világ közt, először ennek a két oldalnak, és az AlJazeera online változatának blokkolásával próbálkozott Mubarak karhatalma.

A tüntetések lendületesen, és dühösen, ám meglepően békésen indultak. Egész családok, nők, gyerekek, idősek vonultak végig a városon transzparensekkel, jelszavakat skandálva, a rezsim távozását követelve.

A kis felkiáltójelek által tartott transzparens szövege magyarul: "A nép követelt, és a sors válaszolt". A mondanivalója nekem sem teljesen tiszta, de elég drámaian hangzik, és ez a lényeg.

A következő ablakon már nincs rács, és a győzelem jelét mutatja mögötte a félfejű hölgyike. Nem pontosan értem, hogy: 1. miért a dekoltázsa van a középpontban és 2. miért van kettéosztva az ablak és 3. mik azok a vízszintes vonalak és 4. miért nem egyiptomiasabb a viselete a lánynak, de legalább a nyílból látszik, hogy nem a levegőbe beszélek, és az arabok tényleg jobbról balra rajzolnak képsorokat.

Itt ismét a győzelem jele, mellette Kairó egyik ikonikus helyszíne, a Citadella, az előtérben pedig egy mobiltársaságot és egyben buszmegállót hirdető oszlop, ahonnan elvileg a Kairói Egyetem felé tömegközlekednek a buszok.

Aztán bevonul az akkor még szeretve szeretett hadsereg, és csendes megfigyelőként, bevatkozás nélkül rója harci járműivel a főváros utcáit. Mivel mi egy fontos főútvonal mellett lakunk, az ablakból láttuk az összes városba vonuló tankot és csapatszállító járművet és rémisztően robosztus páncélozott miegymást, úgyhogy az ablaküvegre tapadva vártuk, hogy mi célból érkeznek. Csak utóbb, a líbiai események ismeretében tudjuk igazán, hogy mennyire szerencsések vagyunk.

"Arms raised in a V" (V alakban kitárt karok) énekli Eddie Vedder a Jeremy-ben, vagy legalábbis én így hallom, és pont így képzelem el:

Majd a nép fölé tornyosuló egyenruha és egy sas nélküli, így jemeninek látszó egyiptomi zászló után megszakítja a történetet a színekkel képbe integrált kapu.

A kapu után a győzelem szimbólumainak helyét átveszik a jó és rossz közötti harc és az áldozatok emlékei. Csak az első pár napban több, mint 800 tüntető vesztette életét az események során, és többezer sebesült meg. Azóta ezek a számok megsokszorozódtak.

A fal fölötti felirat arról tanúskodik, hogy a fal mögött található óriási földdarab Kuvait minszterelnök- helyettesének tulajdonában áll, nem beépíthető, és nem kiadó. Ez nem csak azt a kérdést veti fel, hogy miért birtokol Gíza egyik legforgalmasabb csomópontjának közelében ilyen hatalmas földet egy kuvaiti főméltóság, és vajon hogyan és mennyi pénzért szerezte, és vajon hogyan és kinek a javára került felhasználásra ez az összeg, hanem emlékeztet Kuvait forradalommal kapcsolatos viszonyára. Két emlékezetes történet jut most eszembe: Az egyik, hogy fél évvel a forradalom előtt 17 Kuvaitban élő és dolgozó egyiptomit deportáltak az országból, mert egy elBaradeit-t támogató, változást sürgető Facebook csoport tagjaként találkozót akartak szervezni Kuvaitban. A másik, hogy már a forradalom kitörése után egy Kuvaitban tanuló 10 éves egyiptomi kisfiút kicsaptak az iskolából és lázítássak vádoltak meg, mert megkérdezte egyik tanárától, hogy Kuvaitban miért nincs forradalom.

Itt egy kép egyben egy nagyobb faldarabról csak az érzés kedvéért:

Ezt a részletet csak azért nagyítom ki, mert így jobban látszik a sátáni szarvakkal ellátott rendőr a rendőrautó tetején, amint épp egy civilre emeli a fegyverét. A tenyér a jármű oldalán kissé talányos, első ránézésre talán az a közel-keleti jelkép lehet, amit a gonosz távoltartására különböző formában amuletként viselnek arabok és zsidók egyaránt.

Aztán a qaszr anníl (Qasr al-Nil) híd a jellegzetes oroszlánnal a hídfőn. Ez tulajdonképpen a kairói lánchíd, csak az oroszlánoknak van nyelve, és a forradalmi szimbólummá vált Tahrir térre vezet. A híd számos csata színtere volt, és valószínűleg még lesz is.

A híd Tahrirra eső oldalára az első napok legemlékezetesebb, és legtöbb áldozatot követelő összecsapása került, amikor a rezsim által pénzelt köztörvényesek és lumpenelemek körbezárták a tüntetés magját, menekülési útvonalaikat elvágátk, majd fegyverekkel, kövekkel, és molotov koktélokkal a tüntetőkre támadtak ló- és tevehátról, de főként a háztetőkről. Mivel mi nem csak hogy fontos főútvonal mellett, de a piramisoktól kb 5 km-re lakunk, annak is szemtanúi voltunk, ahogy a piramisok körül túristákat szórakoztató, tevés-lovas beduinok nagy megdöbbenésünkre az autók közt tevéikkel a tér irányába ügetnek. Ez egyrészt azért emlékzetes, mert a közhiedelemmel ellentétben Kairóban nincsenek tevék, főleg nem a belvárosban, többsávos utakon. A főváros tevekészlete túristák által frekventált helyekre korlátozódik, a belváros inkább a szamarak, öszvérek és törpelovacskák felségterülete. Másrészt azért emlékezetes, mert a sógorom az események idején pont a "barátaival kávézott" és mikor bettoppantában épp tömeges halálhírek érkeztek, izgalmában, és mivel a családjával nem merte a benntrekedt újságot megosztani, egy óvatlan pillanatban minden illemszabájt áthágva odasúgta nekem: "Most jövök a térről, az utolsó pillanatban jutottunk ki, elhamdoulila, elhamdoulila (Hála Istennek)" Azóta persze büszkén meséli mindenkinek.

A Tahrir után piramisok (a valóságban helyileg nem ott vannak, de gondolom a tevés verőlegények hovatartozását hivatottak szimbolizálni) katonák, rendőrök és nílusi vitorlások.

Azán fehér zászlók, házak, tüntetők, és a kép részévé tett villanypózna take care, azaz vigyázz magadra felirattal. Érdekessége, hogy a T és C betűk helyére a keresztény-muszlim összefogás jelképét, a keresztet körülölelő iszlám félholdat festették.

Aki megmondja, hogy a felhőt fúvó emberkékre nagy kerek szemet meresztő halacska mit jelképez, annak küldök három befőttesüveg kairói szmogot.

Majd itt a vége, fuss el véle, a nagy izgalmakra lehet inni egy bibszt (Pepsi egyiptomiul) a trafikból.

Az összes szerkesztetlen képért katt IDE!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Az a zseniális ötlet jutott az eszembe két pelenkacserélés közt, hogy kreálok egy Mivagyunkazarabok Facebook oldalt az olyan képeknek, linkeknek és apróságoknak, amiket ide nincs időm feltenni, ott viszont egy gombnyomással megoszthatok. Na meg persze ha ide kiteszek valamit, azt is linkelem majd! Az oldal nyilvános, és aki lájkolja, az megkap a hírfolyamában mindent, amit az oldalon megosztok. Hozzá is lehet szólni mindenhez, de nem kötelező, és örömmel veszek a falon ajánlókat, linkeket, témajavaslatokat, bármit, ami az arabokkal kapcsolatos.

Itt az oldal linkje, gyertek, gyertek:

https://www.facebook.com/pages/Mivagyunkazarabok/321642414525054

Kriszta, az egyiptomi férjével Kairóban élő magyar lány nem otthonülő típus. Ismer a városban szép számú külföldit és az egyiptomi társadalom alsóbb és felsőbb rétegeinek nem kevés tagját. Volt már élménye az egyiptomi rendőrséggel, és remek rémtörténeteket hall jártában-keltében. A múlt hetet a Vörös-tenger partján, a Sínai-félsziget egyik búvárparadicsomában, az egykori beduin halászfaluban, Dahabban töltötte, és hazaérkezvén a következő összefoglalóval örvendeztetett meg minket Facebookon:

Megérkeztünk a nyaralásból!!!! Tegnap délután 1-kor indultunk Dahabból és reggel 5re értünk Kairóba,mivel a beduinok lezárták az utat 2x is és a sivatag közepén ragadtunk. Iszonyú hideg volt,kajánk szinte semmi.5 órát vártunk a semmi közepén,közben a férfiak próbálták meggyőzni őket,h had menjünk vissza a legközelebbi városba enni és melegedni. Végül visszaengedtek minket. Majd miután azt a hírt kaptuk,hogy szabad az út,elindult a busz Kairóba. Kb egy óra múlva ismét blokkba ütköztünk,majd füstfelhőt láttunk és őrülten ordibáló embereket,akik felénk futottak és azt mondták, mindenki azonnal forduljon vissza. Nehéz ezt egy autókonvojjal kiviteleztetni,kamionokkal es buszokkal. Mindenki,elkezdett tolatni és összeütközni,én azt hittem,hogy valami robbani készül, úgyhogy helyezkedtem az ajtó mellett,közben lőttek a beduinok. Egy rendőr megsérült,nem tudjuk, hogy meghalt-e. Ok. Ismét visszafelé haladás. Megálltunk egy útszéli teázóba és vártunk a külföldi szekcióval,akik egy brit idősebb nő egyiptomi vakáción,egy kanadai 35-ös srác,aki közel kelet körbe utazása után érkezett ide és Enrique Iglesias,egy nem túl ronda énekes srác észak afrikából és hát én. Egyikőjük sem szidta Egyiptomot egy percig sem és mindenki nyugodt volt. Szóval vártunk,majd egy fél óra után ismét azt mondták,hogy mehetünk. Reggel 5-re értünk Kairóba és épségben haza értünk a lakásba. A beduinok új választást akarnak abban a körzetben,mivel az ő jelöltjük nem jutott be. Arra a kérdésre,hogy elmentek-e szavazni,furcsán néztek a férjemre és nem is értették,hogy ugyan miért kéne nekik odamenni....

Kérdésemre, hogy kitehtem-e történetét a blogon, még képet is küldött. Íme:

Kriszta! Az ég szerelmére! Áruld már el, hogy pont te miért nem írsz blogot!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A minap kaptam egy linket egy blogbejegyzéshez (Köszi, Bogi, dzsezékAllah khéjr :) ) amit egy egyiptomi férj amerikai felesége írt "You know your husband is Egyptian when" címmel, ami körülbelül annyit tesz magyarul, hogy: "Onnan tudni, hogy egyiptomi a férjed, hogy..." Mivel megtetszett az ötlete, gyorsan el is határoztam, hogy lefordítom, helyenként kommentálom, és megírom a saját listámat.

Az amerikai feleség szerint onnan tudni, hogy egyiptomi a férjed, hogy...

...ragszkodik hozzá, hogy papucsban légy otthon, mert szerinte máskülönben felfázol- Egyből meg is állapítottam magamban, hogy ez a szokás valami amerika elfajzás lehet, ugyanis Egyiptomban simán mezítláb járnak az emberek még 10 fokban is. Kedvenc téli összeállításom az utcai felhozatalból a kötött sál, szőrős kapucnis pufikabát, vastag sapka vagy kendő, és az elengedhetetlen lábujjközé vágó strandpapucs a meztlen lábfejen. 

...azon kapod magad, hogy fattát és töltött szőlőlevelet készítesz neki, mikor különösen elégedett vagy vele. 

...amikor a telefonál, nem pontosan tudod, hogy azért kiabál mert dühös vagy csak a családjával beszélget.

...szerinted az inshaAllah azt jelenti, hogy "ha tudom, megteszem". Vagy méginkább azt, hogy "ha közbe nem jön valami." 

...a legdurvább fenyegetés, amit kilátásba helyez a gyerekeknek, az "a papucs".

...több története is van a szüleiről és "a papucsról".

...minden ifjúkori történetében szerepel valaki, akinek a neve Mohamed. Vagy Ahmed.

...ha meg van fázva, nem eszik halat. Az egyiptomi orvosok tényleg ezt szokták tanácsolni, fogalmam sincs, miért.

...iszik egy teát, mikor felébred, meg amikor készülődik, meg amikor dolgozik... meg úgy általában egyfolytában teázik.

...a szekrényed aljában van egy nagy doboz Egyiptomból kapott csecsebecse szóróajándéknak.

...van legalább egy hieroglifás ékszered.

...nagyszerű a humorérzéke.

 ...mindenki, akinek elmondod, honnan való, azt mondja, hogy "oda mindig is el akartam jutni". Magyarországon meg azt mondják: "idén nyáron ott voltunk, jövőre meg Tunéziába megyünk"

...állandóan felhúzza magát azon, hogy Amerikában az egyiptomiakat mindig a bokáig érő pamutinget viselő felső-egyiptomi férfiakkal ábrázolják. 

...nem azt mondja, hogy Alexandria, hanem mindig csak azt, hogy Alex.

...a felesége higeebet visel a meszgidben és nem hidzseebet a meszdzsidben. Tudom, lohasztó dolog a poént megmagyarázni, de azoknak, aki nem értik: meszdzsid arabul imahelyet jelent, a hidzseeb pedig szűkebb értelemben kendőt. Az egyiptomiak nagy része az arab dzs hangot g-nek ejti.

...szerinte az nem vendéglátás, ha a vendégeitek nem kapnak annyi és olyan sokféle ételt egy evésre, ammennyit egy átlag amerikai egy hét alatt fogyaszt el.

...szinte mindenebe, amit főzöl, teszel római köményt, koriandert, hagymát, fokhagymát és paradicsompaprikát.

...a leveles tészta szekértője vagy. 

...nem csak hogy vásárolsz padlizsánt, de többféle ételt is tudsz belőle készíteni.

 ...tudod, ki az az Amr Diab, és van is tőle legalább egy cédéd.

 ...őszintén szeret egy férfi, akinek a szíve akkora, mint az óceán ;)

Szerintem pedig valószínűleg egyiptomi a férjed, ha...

...azt mondod, pepszit kérsz, megkérdezi, hogy fantát, szevönt vagy feketét.

...ajándékot kap, és nem vagy elég szemfüles, megvárja, míg elmegy az ajándékozó, és csak akkor nyitja ki.

...a családja nőtagjainak neve szerinte hadititok.

...amikor egyetért valamivel, nem azt mondja, hogy igen, ühüm vagy aha, hanem azt, hogy aaaaaaaa.

...szerinte a cipő és a kutyakölyök szitokszó.

...ha valaki rálép a lábadra az utcán, meglök vagy csak egyszerűen furcsán néz rád, ahhoz intéz egy pár keresetlen szót.

...mindent, amit neki főzöl, beleszottyantasz egy kis fűszeres paradicsomszószba. Ha mégsem, akkor az asztalnál, megkérdezi, hogy van-e felfőzött paradicsomszósz valahol. Nemleges válasz esetén rohan is a hűtöhöz a kecsapért.

...végtelenül hidegen hagyják a piramisok.

...az este 10 óra szerinte pont megfelelő időpont a családlátogatásra, és éjfél előtt még simán bárkit felhív.

...kétségbe esik, ha sír a gyereke, és úgy gondolja, nemet mondani neki az anyja feladata.

...ha nincsenek nálatok vendégek, mindent kanállal eszik.

És természetesen: őszintén szeret egy férfi, akinek a szíve akkora, mint az óceán.

Te mivel egészítenéd ki a listát?

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A közhiedelemmel ellentétben az arabok, és főleg az egyiptomiak, nagyon szeretik a humort. Egy ma megismert sorstársam (magyar lány, egyiptomi férjjel) juttatta ezt eszembe két viccel. Az elsőt már ismertem, a második még nekem is új. Így szólnak:

‎" Az öreg arab már 40 éve New York közelében lakik. Szeretne a kertjében krumplit ültetni, de egyedül van, öreg és gyenge. A fia Párizsban tanul. Ír hát neki egy e-mailt.

Kedves Fiam, Ahmed! Nagyon szomorú vagyok, mert nem tudok a kertemben krumplit ültetni. Biztos vagyok benne, hogy ha itt lennél, tudnál nekem segíteni felásni a kertet. Szeretlek. Atyád."

Másnap az öreg e-mailt kap a fiától: "Kedves Apám! Ne nyúlj a kerthez. Ott rejtettem el a cuccot. Én is szeretlek. Ahmed."

Hajnali 4-kor lerohanja az öreg arab házát a hadsereg, az FBI, CIA, a Ranger-ek és a Nemzetbiztonsági Hivatal is. Átkutatják a házat, és felássák az egész kertet, minden millimétert átkutatnak, de semmit sem találnak. Reggel csalódottan távoznak. Másnap az öreg arab újra e-mailt kap a fiától:

"Kedves Apám! Remélem mostanra már fel van ásva a kerted és ültethetsz bele krumplit. Sajnos csak ennyit tudtam innen tenni érted. Szeretlek. Ahmed. "

‎" Drága Apu,! Berlin csodálatos város, az emberek kedvesek, és nagyon jól érzem magam itt. De apa! Szégyellem magam, hogy az egyetemre egy arany Ferrari 599 GTB-vel járok, mikor az összes tanár és tanuló vonattal jár. Fiad, Nasszer.

"Nagyon szeretett Fiam, Nasszer! 20 millió dollárt átutaltam a számládra! Ne szégyeníts meg minket! Vegyél egy vonatot te is! Szeretlek, Apu. " 

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A gazdasági virágzás még sajnos egy ideig várat magára, de ez nem jelenti azt, hogy az országban senki nem engedheti meg magának az épített zöld környezet luxusát. Főleg az ő kedvükért rendezik meg évente a gízai kertészeti kiállítást és vásárt, amit a potenciális vásárlókon kívül természetesen a bámészkodni vágyó növénykedvelők is élvezhetnek egy teljes hónapig.

A kiállítás helyszíne a kevés fővárosközeli zöldterület egyike, a Kairói Egyetem és a Gízai Állatkert mellett fekvő Ormán Kert (a Kairói Egyetem nem Kairóban, hanem Gízában van!). Az 1875-ben létrehozott park neve törökül erdőt jelent, és eredetileg Khedive Iszmail uralkodói palotájának részét képezte, amit azzal a céllal építettek, hogy az udvart gyömölcsökkel és citrusokkal lássa el. A francia kertészmérnökök gondjaira bízott zöldterület idővel a világ egyik legnagyobb botankius gyűjteményévé fejlődött, mivel az uralkodó a világ minden tájáról hozatott bele növényeket. A 600 fajnak otthont adó park jelenleg eredeti területének egyharmadán működik, és ha  épp nem egy kiállításnak ad otthont, közönségének nagy része a társadalom alsóbb rétegeiből piknikezni érkező családok, és az egyetemről átszökő szerelmespárok közül kerül ki. Ennek megfelelően a parkban helyenként felüti a fejét a lestrapáltság és az enyészet.

A kertnek része egy elkerített kaktuszgyűjtemény, ami ottjártunkkor ezzel a helyes kis kapuval volt elzárva a látogatóktól:

A kapu résein, és a kerítés fölött bekíváncsiskodva azonban kapunk egy kis ízelítőt a gyönyörűen rendezett ágyások, díszköves ösvények, és irdatlan magas kaktuszok világából:

De mi nem hívatlan vendégnek jöttünk, mi kifizettük az 1 egyiptomi font (36-40 forint) belépőt, úgyhogy faképnél hagyjuk a lelakatolt kaktuszparadicsomot, és besétálunk a százéves fák meg pálmafák árnyékában nyűzsgő kiállítás sűrűjébe. Illetve annyira nem is zsüzsög: pár luxusautó, néhány külföldi, és körülbelül ugyanannyi jólszituált egyiptomi nézelődik csak az európai szem számára nem kifejezetten különleges fajokból álló, de annál pazarabbul elrendezett színkavalkádban.

Középen kis lila-fehér virágok aprófejő tátikák, amit nem csak a magyarok neveznek oroszlánszájnak, de tükörfordításban arabul is ugyanez a neve.

Talán a bezárt kaktuszligetért kárpótlásul, cserepes és ideiglenesen ideültetett kaktuszok ezrei várnak minket mindenféle méretben és elrendezésben.

De nem csak dísznövényeket lehet ám venni! Vannak itt aromás fűszernövények, hatalmas datolyapálma, citrusok, több féle mangó-, körte-, alma-, barack- és szilvafa, mindenfajta dinnye és tök. Képet csak kevésről készítettem; itt van például ez az aprócska narancsféleség, amit héjastól esznek, akik eszik, és állítólag megfázás idején csodaszerszámba megy:

Aztán egy másik citrus, talán lime, talán valami egészen más, sajnos nem tudom, de talán annyira nem nagy baj, mert úgysem a National Geographic vagyok.

Kissé megfáradtan érkezünk a kert szomjas tavának egyik nagy, árnyékos hídjához, ezért megpihenünk egy kicsit. Jó egyiptomi szokás szerint egy, a hídon parkoló autó csomagtartójára dobjuk a magunkkal hozott szendvicseket, üdítőt meg a reggel óta cipelt, nézelődő egyévest (ez majd' egy éve történt), és meguzsonnázzuk. Élvezzük a szokatlan csendet- alig látunk magunk körül embert, csak a híd túloldalán várakozik türelmesen egy egyiptomi férfi. A feleségét nyilván jobban érdeklik a növények, mint őt. Miközben komótosan eszünk-iszunk, megbeszéljük a látottakat, meg az eddig páratlanul türelmes babánkat is elszórakoztatjuk. Jó húsz perc után indulunk tovább, és akkor látjuk, hogy az addig csak álldogáló férfi slusszkulcsot vesz elő, majd beül az autóba- nem a feleségére várt, hanem hogy befejezzük a pihenőnk. Látott már valaki ennél gálánsabb idegent?

 A séta második felében főként kerti díszek várnak: medencék, zsiráfok, dínók, szarvasok, gombák, gömbök, és mázas cserépedények.

Kedvencem pedig a betonsufninak hanyagul nekitámasztott faragványcsoda, amit szívem szerint rögtön kocsitetőre vágnék, ha lenne hova tenni:

Képet nem készítettem róla, mert sokan állták körül, vagy nem volt illendő, vagy már lemerült a gépem, de láttunk még: orchideákat, méregdrága bonsaiokat, dekorációként üvegdobozban zsongó méhkast kiállító méhészeket és mézárusokat, fűszeres sátrat, halakat, teknősöket, a nyilvános kútnál imához tökéletesen hibásan bemosakodó rendőröket, veszekedő szerelmespárt, és még nyilván sok mást, ami hirtelen nem jut eszembe, elvégre majdnem egy éve történt. Remélem, idén télen sem marad el a vásár, mert már alig várom!

A többi képért, köztük például cserepes pipacsért katt IDE!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A 22 éves liberális muszlim mérnök után egy iszlámista fiatal is megosztotta néhány gondolatát a forradalomról.

A magát szalafinak valló Mamdouh 27 éves, jogász diplomával IT szakemberként dolgozik, és az iszlámistákat támogatja.

1. Mik voltak Mubarak legnagyobb bűnei?

Mamdouh: Hogy nem a nép érdekében választotta meg a vezetőket, a kormányokat, és a saját köreit, valamint hogy háborút viselt az iszlámisták ellen.

2. Milyen változások történtek Mubarak távozása óta?

Mamdouh: A személyes életemben nem történt változás, az ország helyzete viszont rosszból még rosszabbra vált, mert semmilyen probléma nem lett megoldva. Mubarak idején a gondokat a szőnyeg alá söpörték, a megoldásukat halogatták, és senkinek nem kellett velük szembenézni, most viszont minden a felszínre került, de meg nem oldódott. Például mikor kiéleződtek a koptokkal az ellentétek, Mubarak mindig közbelépett, és vagy negatív vagy pozitív módon, de lezárta az ügyet. Most viszont nincs, aki mediáljon, vagy ha a hatalom mégis beavatkozik, nem foglal megfelelően állást, ezért csak növeli a feszültséget.

3. Milyen változásokra számítasz hosszútávon?

M: Nehéz jóslatokba bocsátkozni, mert jelenleg az ország teljesen megosztott.

4.  Egyetértesz azzal, hogy a tüntetések alapja a kenyérlázadás, azaz leginkább a szegényebb rétegek anyagi szükségletei katalizálják?

A tüntetéseket az egész nép haragja indította el, és azért fejlődött forradalommá, mert az emberek életben tartották a folyamatos részvétellel. A liberálisok és a Muszlim Testvériség például a legtöbb kérdésben nem ért egyet, mégis karöltve vonultak az utcára, hogy szervezetlen megmozdulások keretében fejezzék ki haragjukat.  Egyedül a liberálisoknak volt valamilyen fajta vezetése ElBaradei személyében, de miután ő nem volt elég aktív, saját kezükbe vették a szervezést, és megmozgatták az elégedetlen, dühös egyiptomiakat.

5. Mit jelent számodra a demokrácia, és milyen változásokat hozna az életedbe?

Számomra a demokráciának egy, az iszlámmal kompatibilis változata egy olyan eszköz lehetne, aminek segítségével jobban működik az ország. Kezdetekben szerintem közügyekben csak szakértőknek szabadna dönteni, és nem a népnek. Szakmai- és hatalmi pozíciókat csakis képzett, hozzáértő szakemberekkel szabadna betölteni, és ahhoz hogy valakinek a véleménye döntő erejű legyen, ahhoz szakértőnek kell lennie, és nem egy átlagembernak az utcáról. Kezdetben a közembernek nem adnék beleszólási jogot, mert jelenleg egy átlagos egyiptominak ehhez nincs megfelelő felkészültsége.  Egy szakértői kormányzás vezette rendszerrel talpra lehetne állítani az országot. Csak később, ha már az emberek iskolázottsága elér egy elfogadható szintet, akkor adnám a nép kezébe a nagyobb döntések lehetőségét. Ezzel párhuzamosan fontosnak tartom a média szigorú szabályozását. Nem cenzúra vagy agymosás céljával, hanem hogy a valóságról csakis a manipuláció különböző eszközei nélkül számolhasanak be. A demokráciába azonban fokozatosan kell beletanítani a népet. Pont úgy, ahogy gyermekeket nevelünk, mert ez a nemzet most még csak egy kisgyerek.

6. Szerinted a társadalom mely rétegeiből kerülnek ki a tüntetők?

Szerintem legtöbbjük a jómódú felső- és felsőközposztály tagja.

7. Szerinted a többség támogatja a forradalmat?

A többség szerintem úgy gondolja, hogy a forradalmat életben tartók nem őket képviselik, mivel a tüntetőkkel ellentétben Egyiptom lakosságának túlnyomó többsége súlyosan nélkülöz. Az egyiptomiak többsége nem osztja a Tahriron lévők nézeteit, és az irántuk táplált pozitív érzések háttere egyszerűen az emberségesség, és nem a politikai szimpátia. A térőn lévők többsége például támogatja ElBaradei-t, míg az egyiptomiak szerint ő alkalmatlan, mert fogalma sincs az egyiptomi életről és a helyi problémákról. 

8. És kik a forradalom ellenségei?

Azok a korrupt milliomosok és milliárdosok, akik vagyonukat a Mubarak éra alatt főként az intézményesített korrupció segítségével dagasztották. Én a forradalom ellenségei közé számolom azokat is, akik a demokratikus folyamatok ellen vannak, mint például azok a szélsőséges liberálisok, akik a választások ellen kardoskodnak. A forradalom ellenségei legalább olyan jól iskolázottak, mint maguk a tüntetők, és hatalmas anyagi támogatást élveznek.

9. Hogy látod az új médiumok (Twitter, Facebook stb) szerepét az eseményekben?

Az új média kétélű fegyver. Sokan arra használják, hogy hamis információkat terjesszenek. Három ilyen emlékezetes példa jut most eszembe. Az első, mikor a pár közelmúltban kirobbant utca harcok során a 6th of April mozgalom tagjai, hogy még több embert vonzzanak az utcára, azt a kitalációt terjesztették, hogy Alexanriából katonai csapatokat és fegyvereket szállítanak Kairóba a tüntetések leverésére. A második, mikor azzal riogatták az embereket, hogy a kommunikációs csatornákat megint lezárja a vezetés, és nem lesz telefon és internet. A harmadik pedig mikor egy, az izraeli csapás sújtotta Gázai övezetről készült képet úgy köröztettek az interneten, mintha Kairó egyik utcája volna utcai harcok közben. Persze nagyon hasznos is a létük, mert számtalan fontos információ és értékes elemzés széleskörű és gyors ismerete köszönhető nekik.

10. Hogyan értékeled a vallás szerepét az eseményekben?

A vallás szerintem eléggé háttérbe van szorulva, mivel az emberek nem a vallási meggyőződésükért mozdultak meg. Még az iszlámistáknak is főként humanitárius és politikai céljai vannak, s nem vallási. Legutóbb például az iszlámisták  azért csatlakoztak a tüntetésekhez, mert úgy gondolták, emberéleteket menthetnek meg a jelenlétükkel. (Saját megjegyzés: a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél kevesebben tüntetnek, annál valószínűbb, hogy megtámadják őket)

11. Milyen a szerepe a külföldön élő egyiptomiaknak a történésekben?

Szerintem leginkább negatív, mert sokuk bedől a manipulált média hazugságainak. Mint például a mikor a koptok ügyében nemzetközi beavatkozást sürgettek, ami növelte az itthoni feszültséget, mert az ilyesmi az egyiptomiak szemében hazaárulás.

12. Mi lenne most a legfontosabb az ország számára?

Meg kell engedni a fiataloknak, hogy belelássanak a közügyekbe, és fel tudják mérni, hogy valójában mekkora gondokkal küzd az ország- valószínűleg sokkal nagyobbakkal, mint bárki képzelni merné. A parlament kezébe valódi hatalmat és hatáskört kell adni, hogy el tudja indítani a szükséges drasztikus változásokat, mert jelenleg gyakorlatilag semmiben semmilyen döntési joga nincs. Továbbá sürgősen munkát kell biztosítani az ifjúságnak, hogy ne kallódjanak el, valamint meg kell akadályozni, hogy a médiumok a híreket politikai célok érdekében manipulálják, és biztosítani kell a szabad információáramlást a média megfelelő szabályozásával, hogy az emberek végre legyen valami fogalma a valóságról.

Az alábbi bejegyzés egy, a tüntetéseket folyamatosan aktívan támogató egyiptomi egyetemista lányismerősöm Facebook állapotjelentésének fordítása:

"Jasszer hét éves otthontalan fiú volt. Egyike azoknak, akiket a szofisztikáltabb emberek csak utcagyereknek neveznek. Soha, senki nem volt vele kedves életében, kivéve a Tahriron tüntetőket. Kapott tőlük sok szeretetet, gondoskodást, ételt, és biztonságot, miután a saját családja és a saját országának vezetése teljesen cserbenhagyta. Így aztán az elmúlt év minden napját velünk töltötte a téren. Jasszerrel egy mellkasát ért puskalövés végzett tegnapelőtt. Mit véthetett egy hétéves egy bűnöző kormány és egy hálátlan társadalom ellen? Isten nyugosztaljon, kölyök ♥"

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

1. Vécépapír: A nyilvános mosdókban egyre több helyen megtalálható, de egy átlagos egyiptomi család otthonában még mindig feleslegesen számítunk papírra a vécében. Lehet kapni sokféle árfekvésben, de viszonylag drágán, az általában vaskos gurigára lazán feltekert pár méter puha papírt, ami a legritkább esetben jut el a mellékhelyiségbe. Gyakran láthatjuk viszont a gazdagon megrakott étkezőasztal hasznos kellékeként gurigában, letépve a sültkrumpli alatt, vagy esetleg a dohányzóasztalon. Az egyiptomiak, és a muszlimok általában, dolguk végeztével vízsugárral tisztítják meg magukat, amihez esetenként külön zuhanyfejet, de leggyakrabban kunkori csövet applikálnak a vécécsésze hátuljába. Azt nem tudom pontosan, hogy az így a bőrön keletkező nedvességgel mi történik, bár a nyári hőségben párolgásra gyanakszom. Vigyázzunk, hogy ha nem érzünk kellő elszántságot és felkészültséget a vízsuár használatához, akkor ne is nyomjuk-húzzuk meg az azt elindító gombot, mert ha nem megfelelő szögben ér minket a meglepetés, akkor minden valószínűség szerint nagy, feltűnő és gyanús foltokkal fogunk távozni a tetthelyről. Pozitívum viszont, hogy az otthon oly elterjedt, gurigába tekert karcos újságpapírféleséggel itt sehol nem találkozni.

2. Járda: Gazdag környékeken gyakrabban megtalálható, egy átlagos egyiptomi utcán viszont felejtsük el a használatát. Az ideérkező külföldiek először persze mindig okosabbak a helyieknél, akik az út szélén a forgalomtól látszólag állandó életveszélyben csalinkáznak csapatostól, és felmerészkednek a "járdára". Aztán 2 méter után hatalmas árok, utána hopp egy virágágyás, majd nini egy bazi nagy hűtő- ki kell téri jobbra, aztán balra, aztán le a fél méter magas padkán, aztán megint felmászni rá zihálva, derékmagasig emelve a lábat, pont mint egy óvodás, és végül megtörten vissza az autók közé, mert ott legalább lehet haladni.

3. Biztonsági öv a taxiban: 200 km/ órával, szlalomozva száguldunk a sávok nélküli, félhomályos autópályán. Az út szélén helyenként lerobbant autó, pár kilométerenként cafatokra szakadt gumiabroncs, hatalmas féknyom, törött szélvédő. Kétségbeesve matatok a biztonsági öv után, de tudom, hogy hiába: húsz taxiból ha egyben van, valószínűleg sokat mondok.

4. Hőszigetelés: Talán hogy a boldog, sátras beduinéletre emlékeztesse a népet, de leginkább költésgtakarékosságból, egy átlagos lakás hőszigetelése semennyire nem megoldott. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, mondja az ismert magyar népdal, és fájdalmasan igaz ez a légkondi nélküli betondobozokban 40 fok fölött nyáron, és a süvítő-huzatos nyílászárók mögött a fűtetlen lakásban 10-15 fokban télen.

5. Cicipopós óriásplakát, és kis esti pornó: Az internet meg a dvd korában nincs a világon hely, ahova ne jutott volna még el amit a szexipar nap nap után kiokád magából, de Egyiptomban legalább nincs annyira szem előtt. Az óriásplakátokon a nők fel vannak öltözve, és senki nem próbál a férjünken csavarhúzót mellbimbókkal eladni. Nem szúrja ki gyanútlan olvasók és még gyanútlanabb gyerekek szemét valami ágaskodó intimitás ha belelapoznak egy újságba, vagy este kapcsolgatják a tévét, és az erotika nem elfogadott része a hétköznapi társalgásnak, ezért itt egy nő sem áll a nyugaton oly fájdalmasan gyakori válaszút előtt: hogy adja a lazát, akinek tetszik a szép meztelen női test látványa, vagy bevállalja, hogy egy irígy, narancsbőrös, frigid tehén.

Tovább is van, mondjam még? Mondom majd kérés nélkül is, csak nem most.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Ha levegő éri, a lapos arab kenyér gyorsan kiszárad, de ez nem ok arra, hogy megyszabaduljunk tőle. Fattah az arab neve azoknak az ételeknek, amelyek szikkadt kenyér felhasználásával, tájegységenkén változó receptek szerint készülnek. Egyiptomban is több változatát főzik, főleg ünnepekkor, a Ramadán alatti estéken a böjt megtörésére, és más különleges alkalmakra. Egyiptomban én készítem a legjobban- a férjem szerint, és az én férjemnek mindig igaza van.

Ezek kellenek a fattah-hoz:

• kb fél kiló marhahús, vagy amennyit egy evésre szánunk
• mérettől és adagtól függően 2-3-4 szikkadt arab kenyér
• 1 naaaagy hagyma plusz 1 kicsi
• kb 2 csésze rizs vagy amennyit egy evésre szánunk
• 1 naaaagy fej fokhagyma vagy akár másfél
• 2 közepes paradicsom
• egy evőkanál gyenge ecet, az erősből szerintem egy teáskanál is elég 
• bors, só, olaj

FIGYELEM :) Ennek a receptnek a vége új helyre költözött. A folytatáshoz katt IDE

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Szerda az úszónapom, úgyhogy reggel 10 körül összeszedelőzködtünk, és elindultunk a sportklubba: a férjem anyukája, a lányom meg én. Ez a szerda azonban más miatt is különleges, ugyanis Gízában ma van a többfordulós választások első fordulójának első napja.

Az utca meglepően csendes volt, ahogy kiléptünk, és bár normális esetben 2 percenként jön egy taxi, most egyet sem találtunk. Gyalog indultunk a főút felé, és pár perc múlva elértük a közelben lévő állami iskola épületét. Yanhar abyad!- hallottuk mindenfelől a leggyakoribb egyiptomi szörnyülködést, és ekkor vettük észre az iskola felől a járdán kígyózó hatalmas sort. (Yanhar abyad jelentése: Micsoda fényes/ fehér reggel! A nap minden szakában használható, nem csak reggel, és aki nagyon durva akar lenni, az azt mondja: yanhar iszwud, azaz micsoda FEKETE reggel, de ez már vulgáris otrombaságnak számít- ne kérdezze senki tőlem, hogy miért!)

Gyorsan meg is kértem az anyósomat, hogy halasszuk el a taxivadászatot, és sétáljunk az iskola felé, hogy tudjak fényképezni.

Ebben a sorban, sőt ennél a szavazóhelyiségnél csak férfiak várakoznak, mivel a nőknek külön helyet vagy legalább külön sort biztosítanak a célra. Valószínűleg ez az oka például annak, hogy a férjem és az édesanyja, akik ugyanarra a címre vannak bejelentve, két különböző épületbe megy voksolni. Aztán az is lehet persze, hogy véletlen alakult így, és a besorolásuk ugyanannak a bürokrata agynak az exkrétuma, amelyik nem a szomszédos iskolába, hanem a tőlünk sok-sok kilométerre, sosem látott környéken lévő szavazóhelyekre osztotta be őket.

A választások többek között állítólag azért tartanak ilyen sokáig (Kairóban például ugyanez a forduló már vagy 2 hete lezajlott!), mert nincs megfelelő infrastruktúra a lebonyolításukhoz. A forradalom utáni referendum idején még bármelyik rendőrségi épületbe be lehetett menni szavazni, most azonban középületeket, főleg iskolákat jelöltek ki a célra, és bírák felügyelik a folyamatot. Sem elég iskola, sem elég bíró, sem elég biztonsági erő nincs, hogy egy nap alatt az egész ország leadja a voksát. Marad tehát az embertelen sorbanállás és a hetekig húzódó mizéria.

"Haram, haram (ezt nem szabadna)- mondogatja az anyósom, ahogy gyalogolunk a végeláthatatlan sor mellett- hidd el, ezt senki nem várná végig, ha nem félnének a fejenként 500 fontos (majdnem húszezer forint!) bírságtól. Gondolj csak bele, mennyi pénz ez, ha mondjuk van 4 nagykorú tagja egy családnak, és nem szavaznak. Én sem mennék, de nem akarok fizetni." Én meg azon tűnődöm, hogy mennyi pénzkiesés ez a szavazóknak, aki itt töltenek a sorban egy munkanapot. Nyilván nem 500 font, mivel sokan ennyit egy hónap alatt sem keresnek, de akkor is.

Aztán mire a sor háromnegyede mellett már elhaladtunk, hirtelen eszembe jut, hogy videót is tudok csinálni, úgyhogy meg is tettem. Íme:

Nem a legjobb minőségű, mert félkézzel a picit fogtam, fél szemmel meg arra ügyeltem, hogy ne gázoljanak el, de azért elmegy. Gondolatban meg kell háromszorozni a sort, mert az első kétharmadról csak fénykép van, videó nincs.

A bajárathoz közel valakik valakiknek egy asztal mögül valamit magyaráztak- az anyósom szerint meg lehet kérdezni, hogy hol és hogyan kell szavazni:

Aztán a bejáratot elhagyva láttuk, hogy a másik irányba is kígyózik a sor, és bekanyarodik egy mellékutcába:

Végül aztán kisétáltunk a főútra, és nagy nehezen fogtunk egy taxit. Ummi (az anyósom) még az autóban is méltatlankodott:

-Ha elmegyek, biztos viszek egy széket! Ha csak száz font lenne a büntetés, már akkor nem menne el senki!

-A szegények azért akkor is elmennének! Van, akinek az egész pici gyereke iskola helyett dolgozik havi 100 fontért (3800-4000 forint!)- vitatkozom- és akkor a Muszlim Testvériség még sokkal nagyobb arányban győzne, mint most győzött Kairóban, mert ők működtetik az országban szinte az egyetlen szociális hálót, és a szegények ezt nem felejtik el.

-Nem csak ezért győznek. Azért győznek, mert egyszerűen nincs alternatíva. A Testvériség jól szervezett, évtizedek óta jelen van az országban, tudjuk, mit akarnak, tudjuk, mit tettek le eddig az asztalra, aktívan részt vesznek a közösségek életében. Csak az ő pártjukat, és az ő jelöltjeiket ismerik az emberek.

-És mi van az el-Waszat párttal?

-Nekik nincs világos programjuk, és fogalmam sincs, mit akarnak. Ráadásul a jelöltjeik közt focisták is vannak, azokra pedig én nem szavazok.

-És a liberálisok?

-Rájuk több okból nem szavaznak, de leginkább azért, mert köztük van a kopt médiamogul Szawírusz, aki híresen iszlámellenes. Egyébként pedig róluk sem lehet tudni sok mindent.

-A tévében nincsenek választási műsorok, amikben bemutatkozhat minden párt, és a főbb jelöltek?

-Micsoda? Dehogy! Fogalmunk sincs, hogy kik a jelöltek és mit akarnak! Fogalmunk sincs, hogy eddig mit tettek az országért vagy ezután mit szándékoznak tenni. Nem is akarok elmenni! Most mondd meg, mit csináljak? Lehet, hogy el sem megyek.

-De most vehetne részt először egy valóban demokratikus választáson.

-Na persze. Pont ezt mondták a Mubarak idején tartott választásokkor is.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Több, mint 10 éve áltatom magam azzal, hogy ha lenne rá lehetőségem, remek konyhatündér volnék. Illetve áltattam. Mert ugye ha valóban szenvedélyem lenne a konyha, akkor a főzés-sütés javára lopnám el az időt más tevékenységektől, és nem fordítva; én meg-Egek!- mennyi hagymát és pörköltalapot változtattam korommá-salakká az évek során csak mert valami más épp sokkal érdekesebb volt, mint a főzés.

(kép a historiclols.com oldalról, magyarul a szöveg: A recepteket úgy olvasom, mint a sci-fit. A végére érek, és azt mondom magamnak: "Na, ez sem fog megtörténni.")

 A felismeréstől, hogy nem vagyok egy stepfordi feleség, és valószínűleg sosem leszek a receptoldal sztárja, egész felszabadultam. Mert lelombozó ugyan a tudat, hogy konyhatündérnek csapnivaló vagyok, de így legalább ezentúl minden jól sikerült menüért büszkén rázok magammal kezet. Jó, ha mindenki tudja a helyét.

Ennek örömére megosztom a legegyszerűbb egyiptomi étel receptjét, amit itt főleg a fiatalok fogyasztanak előszeretettel.

Csipsz-szendvics:

Végy egy friss zsömlét, kiflit vagy arab kenyeret! Vágd fel, az arab kenyérből csinálj zsebet! Tömd meg fűszeres csipsszel- szerintem a legjobb a hagymás- és már tömheted is! Pár falatonként öblítsd le kólával!

Remek reggeli (esetleg ebéd és vacsora is) és egészséges, mint a kairói frisslevegő.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Az arabok a tévében mindig gyújtogatnak valamit, vérzik a fejük, tépik a hajukat meg artikulálatlanul üvöltenek. A valóság ennél persze jóval árnyaltabb. Iskolázott egyiptomi fiatalok választoltak nekem néhány kérdésre szóban vagy írásban; lássuk először a 22 éves muszlim mérnök, Nusair válaszait. Nusair folyamatosan részt vesz a tüntetéseken, egy alkalommal az ellenük bevetett gázoktól eszméletét is vesztette.

1. Mik voltak a Mubarak éra legnagyobb bűnei?

Nusair: Csak néhányat említek: Teljesen tönkretették a közoktatást. Állami tulajdonokat privatizáltak hatástanulmányok nélkül, nevetséges összegekért, ami a munkanélküliség drasztikus emelkedéséhez vezetett. Egyiptomot Izrael és az USA nyúlványaivá tették a Közel-Kelten, természetes szövetségeseitől pedig erővel elszigetelték. Az agrárminisztériumon keresztül évekig rákkeltő műtrágyát importáltattak Egyiptomba, országméretű termőföldeket téve ezzel évtizedekig használhatatlanná. Az állami médiumok segítségével átmosták az egyiptomiak agyát. Az ország vagyonát egyszerűen elsikkasztották. 

2. Mi változott Mubarak távozása óta?

N: Eddig semmi nem változott, mert bár a rezsim feje távozni kényszerült, a rezsim még mindig a helyén van, csak most katonai vezetés alatt.

3. Milyen változásokat vársz hosszútávon?

N: Azt várom, hogy Egyiptom parlamentáris köztársaság legyen, hogy megállítsuk a mindent átható, intézményesített korrupciót, s hogy Egyiptom végre független kulcstényező legyen a Közel-Keleten és a világon.

4. Egyetértesz azzal, hogy a tüntetések alapja a kenyérlázadás, azaz hogy főleg a szegény rétegek anyagi szükségletei katalizálják?

Néhányak valóban emiatt támogatják, de a legtöbbünk nem.

5. Mit jelent számodra a demokrácia?

Számomra a demokrácia a különböző nézőpontok pozitív integrálását jelenti az ország prosperitása érdekében.

6. A társadalom melyik szegmenseit képviselik a tüntetők?

Mindet. A tüntetéseken minden korú, nemű, vagyonú, társadalmi helyzetű és foglalkozású ember megtalálható.

7. Szerinted az egyiptomiak többsége támogatja a forradalmat?

Szerintem a többség igen.

8. Kik azok, akik nem támogatják, és miért?

Nem támogatják a paraziták: azok, akik a rendszerrel kölcsönös érdekviszonyban álltak. Azután azok a vagyonosok, akik féltik a felhalmozott javaikat. Vannak még az agymosottak, akik elhiszik, amit a rezsim az évtizedek alatt szisztematikusan beléjük programozott, hogy Mubarak az egyetlen ember a 80 millióból, aki képes stabilan elvezetni ezt az országot. Ezen kívül a középosztályból azok, akik félnek mindenféle változástól. Az alsóbb rétegekből pedig azok, akiknek égető szüksége van az azonnali, gyökeres változásokra, és úgy érzik, ezt nem kapták meg a forradalomtól.

13. Hogy értékeled az új médiumok szerepét (Facebook, Twitter, Youtube stb) az eseményekben?

Kétségtelenül ezek a médiumok a legmegbízhatóbb hírforrások, de sajnos sok esetben ezek generálják a problémákat hamis információk terjesztésével.

14. Hogy látod a vallás szerepét az eseményekben?

Szerintem fontos szerepe volt, mert ha a tüntető koptok és muszlimok nem hinnének a mártírságban és a Mennyországban, akkor nem lettek volna ennyire  bátrak, és nem lepték volna meg ennyire nagyon a világot.

15. Véleményed szerint mi a legjobb megoldás Egyiptom számára?

Az egyetlen megoldás, ha tiszteletben tartjuk a vélemények különbözőségét és hiszünk a békés együttélés lehetőségében.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A férjem öccse szerint úgy mutattam be Egyiptomot a rádióban, mintha Afganisztán volna. Pedig nem, dehogy, Isten ments! Én nagyon szeretek itt élni, többek közt azért, mert:

1. Az emberek kedvesek, vendégszeretőek és szeretik a viccet. Persze nem a disznó vicceket; azokkal csak akkor próbálkozzunk, ha valakivel meg akarjuk szakítani a kapcsolatot, de eddig még sehogy nem sikerült. (Amelyik egyiptomi ez alól kivételt képez, az vagy túl sok időt töltött már külföldön vagy nem a legfííínomabb társasághoz tartozik, vagy esetleg még kamasz.)

2. Egész évben sok olcsó zöldség van.

3. Ha este fél tízkor jövök rá, hogy sürgősen szükségem van egy cowboy-csizmára, 2 méter zöld pöttyös selyemszalagra meg egy asztalosra, akkor fél órán belül felár nélkül meg tudom ezeket szerezni, mert itt szinte minden nyitva van minimum éjfélig.

4. Sok-sok olcsó keksz nyami.

5. A jobb környékeken hangulatosak a kis utcák, és mindig rejtenek valami apró szépséget- egy kovácsoltvas korlátot, egy faragott faajtót, egy csipkés minaretet vagy egy kedves lámpást. (oké, ez itt nem a Nők Lapja, de akkor is)

6. Az utcán az emberek nem mennek el melletted, ha bajban vagy, vagy csak egyszerűen nagyon tanácstalannak látszol, hanem odamennek segíteni.

7. Nem ugrik a nyakamba rögtön 2 biztonsági őr, ha túl közel lépek egy polchoz a boltban, és nem zsebeltetnek ki kilépéskor, ha túl keveset vásároltam.

8. Az itteni növények tök jól néznek ki.

9. Bármilyen bizarr szabású vagy színösszeállítású ruhában bátran elmegyek itthonról, mert itt mindentől függetlenül egy BÁRMILYEN NŐ= JÓ NŐ. Amikor az utcán vonulok a röpködő fekete ruhámban, hangulatomtól függően vagy arab Nikitának képzelem magam, veszélyes fegyverrel a ruhája alatt, vagy valami ezeregyéjbeli hercegnőnek. Nem hiába rajonganak az országért az öregecskedő asszonyságok és a dundikás hajadnok.

10. Bár a hús és importélelmiszer rémesen drága, egy helyi talponállóból 200 forintért bőven jól lehet lakni.

11. Sok finom ital van: mivel alkoholt szinte csak külföldiek fogyasztanak, hatalmas választéka van a nem alkoholos hideg-meleg innivalóknak.

12. Végül, de nem utolsó sorban, mivel ez egy iszlám ország, itt sok szempontból sokkal könnyebb muszlimnak lenni. Halljuk az imára hívást, mindenhol van mecset, bármit megehetünk (na jó, azért aki már töltött egy hetet Egyiptomban hasgörcseben vergődve, az tudja, hogy ez lelkes túlzás, de ez most egy pozitív poszt,, úgyhogy pszt) nem néznek komplett idiótának, hogy 40 fokban is hosszú ruhában és kendőben közlekedek, és nem kell frappáns válaszokon gondolkodnom arra a kérdésre, hogy: És nincs meleged?

Tegnap Skypon beszélgettem Jade-del, a Mindenki Joga rádióműsor készítőjével Egyiptomról angolul. Köszi Jade és köszi Vera!

Akit érdekel, az még kb egy hétig itt meghallgathatja.

Később pedig Jade blogján, de ott még nincs feltöltve.

De ne legyetek ám túl szigorúak, mert még sosem csináltam ilyet azelőtt!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Egyiptomban sok minden luxuscikknek számít, ami egy nyugati számára evidencia. Ilyen például a szavazástól való távolmaradás luxusa: aki nem szavaz, megbírságolhatják vagy akár börtönbe is kerülhet. Nem ez egyébként az egyetlen furcsasága a ma kezdődő egyiptomi parlamenti választásoknak. Van, aki felhúzná a szemöldökét például azon is, hogy:

1. A választások megrendezésére munkanapon kerül sor.

2. Az ország lakói nem mind ugyanazon a napon adják le a voksukat: Kairóban például ma szavaznak az emberek, Gízában, a Niílus másik oldalán viszont kábé 2 hét múlva.

3. Egy szavazat többek közt csak akkor érvényes, ha a szavazólapon szerepel egy állami pecsét, vagy legalább a szavazást felügyelő egyik bíra aláírása, de előfordult már, hogy a három szavazólapból egyet vagy többet véletlenül nem pecsételnek le, és nem írják alá még egyszeri kérésre sem.

Bár a most megválasztásra kerülő alsóháznak nem lesz túlságosan nagy hatásköre- például még kormányt sem állíthat, mert a kormányfőt és a minisztereket az elnök, illetve ennek hiányában jelenleg a katonai vezetés nevezi ki- a demokrácia gyakorlásának lehetőségétől fellelkesült egyiptomiak tömött sorokban, akár órákig képesek várni, hogy végre ikszelhessenek. Még az az agyament rémhír sem riasztotta el a többséget, amivel egyik megrettent kolléganője tegnap a férjemet fogadta az irodában, miszerint az (egyébként nagy támogatottságot élvező) iszlámisták tömegmészárlásra készülnek a szavazóhelyiségek előtt.

(kép az alJazeera-ról)

Pedig nem ezek ám az első választások Egyiptomban! Tartottak itt már parlamenti választásokat is, sőt 2005-ben Mubarak elnököt egyenesen a nép választotta! Érdemes persze megemlíteni, hogy szavazni csak egy bizonyos szavazókártyával lehetett, amit egész évben csak egy pár napig lehetett beszerezni, és nem is mindenki kapta meg, mert mindenféle okokkal simán elutasították a kérvényt. Aki mégis megszerezte, és használta is, nagy valószínűséggel kihallgatáson végezte, és nem egyszer előfordult, hogy a szavazóhelyiségben azt mondták neki, hogy a nyilávntartás szerint ő már szavazott. Nem mellékes az sem, hogy az elnökválasztáson Mubarak ellen induló legesélyesebb jelöltet, bizonyos Ayman Abd el Aziz Nourt koholt vádak alapján a választások előtt egyszerűen bebörtönözték.

Jelenleg egy friss törvénymódosításnak köszönhetően minden 18. életévét betöltött egyiptomi szavazhat (sőt köteles szavazni!) a személyazonosító igazolványa bemutatása után. A kilátásba helyezett büntetés ellenére a Tahrir téren tüntetők közül néhányan azzal tiltakoznak a rendszer ellen, hogy nem mennek szavazni mindaddig, amíg a katonai vezetés nem adja át a hatalmat egy civil vezetésnek. A téren egyébként ma állítólag hemzsegnek a teaárusok- a közhiedelem szerint (és még könnyen igaz is lehet!) a belbiztonsági szervezet hülyén álcázott kémei.

Azokat, akik már szavaztak, tintával megjelölik, hogy újra ne szavazhassanak.

(a képet innen loptam)

Engem leginkább az érdekelne, hogy Mubarak szavaz-e vagy fizet!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Ma délután a Tahrir egy fiatal veteránja jön velem szemebe az utcán: huszonéves fiú, fején frissen-fehéren világító kötés, gyaloglás közben erősen köhög. A sarkon a barátai egy autóban üdvrivalgással fogadják. Eszembe jut róla az elmúlt órák agyament kommunkiációs merénylete a józan ész ellen, amit talán csak a Közel-Kelet tud produkálni.

Úgy kezdődött, hogy valamivel éjfél után a belügyminiszter a médián keresztül figyelmeztette a téren tartózkodókat, hogy a rendőrség tudomására jutott információk szerint lőfegyverekkel és molotov koktélokkal felfegyverzett csőcselék tart feléjük. Ennek a bejelentésnek az értlemezéséhez jó tudni, hogy 1. A belügyminiszter hatásköre alatt álló, főként a rezsim fentartsára a Mubarak Police Academy-n (Mubarak Rendőrakadémián) kiképzett rohamrendőr alakulatok nagyobb erőt képviselnek, mint a katonaság, de a lakásságot szemmel láthatóan nem kívánják megvédeni, sőt! 2. Nemrég publikált adatok szerint a belbiztonsági szervezetek több, mint 40 000 bűnözőt tartanak nyilván, és szoktak rendszeresen mozgóstani a civil lakosság ellen csak Kairóban, leginkább a tüntetések és nagyobb rendezvények szétzilálására. Képek is készültek természetesen a csőcselék és a rendőrség idilli viszonyáról, ami lentebbi videón is jól megfigyelhető:

Aztán még az éjjel során az egyik tévécsatorna megszólaltatta a Cairo University (Kairó Egyetem) egyik professzorasszonyát, aki teljes magabiztossággal álltotta, hogy a tüntetők ellen újonnan bevetett, ismeretlen eredetű gázt megvizsgálta, és arra az eredményre jutott, hogy az azt belélegző áldozatok legfeljebb 16 hónapon belül rákos megbetegedést fogank kapni! És mindezt pár óra alatt!

Majd megvirradt a reggel, és a hadsereg képviselői sajnálkozásukat fejezték ki a közelmúlt eseményei miatt. Mindenhogyan bizonygatni próbálták, hogy senkit nem állt szándékukban bántani, és hogy minden rendben van.

Ezzel párhuzamosan a belügyminiszter bejelentette, hogy nincs miért aggódni, a téren használt gázoknak semmilyen egészségügyi kockázata nincs, és teljesen kizárt, hogy halált okozzanak, valamint fatális tévedés azt álltani, hogy a rendőrök testi erőszakot alkalmaztak, illetve puskát és éles lőfegyvert vetettek be a tüntetőkkel szemben. Ilyesmi egész egyszerűen nem történt.

Jött is rögtön a válasz a közösségi oldalakon: "A belügyminiszter úr üzeni: mondjátok meg a halottaknak, hogy ne féljenek!"

Természetesen cirkulálni kezdtek a belügyminiszter szavait cáfoló jelentések, videók, fényképek is. Itt van például egy ilyen összeálltás; nem kell megijedni az elején a sok érthetetlen arab párbeszédtől, mert később világosan érthető lesz minden.

Ahogy ezeket a sorokat írom, Twitteren és Facebookon érkező bejelentkezések arról számolnak be, hogy az állam által fizetett börtöntöltelékek ma éjjel is a tüntetőket verik, néhányukat megpróbálják elrabolni, és szexuálisan zaklatják a nőket és férfiakat egyaránt. A következő hír- reméljük, hogy inshaAllah nem igaz- nem régen futott be: "Gyászolom kedves kollégámat az MOF-nál, Ahmad Farouqot. Ahmad kedden a Tahrir téren járt. Nagyon csúnya köhögés jött rá a könnygáz miatt. Tegnap (aza szerdán) a munkahelyén egész álló nap köhögött. Este nyolcra ért haza, ma reggelre pedig meghalt, egy 18 hónapos kisbabát hagyva maga után."

Egyiptomi anyák, apák, feleségek, testvérek, árvák, köhögő fiatalok aggódó szerettei! A belügyminiszter üzeni, hogy ne féljetek!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Napközben, ha akarnám sem tudnám elfelejteni, hogy mi történik tőlünk pár kilométerre. Az ablakunk alatt az iskolaidő végén több csapat egyneruhás diák masírozik el- 14-16 évesek- és a katonai főparancsnok távozását követelik. Elöl a lányok kiabálnak, hátul a fiúk telefonnal filmeznek.

A tegnap este és a ma délelőtt az utcai harcok jegyében telt. A rendőrök fegyvertelen embereket lőttek hátba, fejbe, nyakon, és tömegesen tartóztatták le a tüntetőket. A zárt térben eleve nem használható, de egyébként is lejárt szavatosságú, mérgező könnygázgránátokat metróállomásokba, elsősegélynyújtó helyekbe lövöldözték. Az egyik önkéntes orvosnő, Rania Fouad, egy ilyen gáztámadás következtében eszméletét vesztette, majd kómába esett és meghalt. Szemtanúk szerint a rendőrök megtiltották a kollégáinak, hogy segítsenek neki.

Az éjjel folyamán felröppenő rémhír, miszerint ismeretlen összetételű, színtelen idegmérget vetettek be a téren a tüntetők ellen, sajnos igaznak bizonyult. A gáz több összetevője közt az egyik valószínűleg a mustárgáz. A keverék eszméletvesztést, átmeneti bénulást, kontrollálhatatlan remegést, véres vizeletet, és esetenként halált okoz, sőt az egyik egyiptomi lap szerint rákot és génelváltozást is okozhat. Itt egy videó a remegésről:

Mind a katonák, mind pedig a rendőrök válogatás nélkül ütnek és lőnek. Bothaina Kamel liberális politikusnő és elnökjelölt egy tévéműsorban azt állította, saját szemével látta, amint az egyik katonatisztet agyonlövik, amiért nem hajlandó a tüntetők közé lőni.

Ma délután négy óra körül azonban a rendőrök visszavonultak, és a fegyveres erők tűszünetet kötöttek Egyiptom népével. WTF, mondaná aki használja az F betűs szót; én csak annyit mondok, hogy igen speciális.

A tüntetőknek már a forradalom kezdete óta kardinális kérdés, hogy lehetőleg ne dúlják fel a várost, ezért mint mindig, a mostani békés órákat is az összecsapás színhelyének a takarításának szentelték.

Ahogy várható volt, valaki természetesen megszegte a megállapodást, és ismeét megindultak a harcok, majd megint elcsendesedtek- jelenleg a rendőröket a tüntetőktől a tüntetők által éptett barikád, valamint a katonák által kihúzott szögesdrót választja el.

A téren álltólag a nők létszáma kétszerese a férfiakénak, aminek tiszteletére a ma este az "3ashen banatna", azaz a "lányainkért" jelmodatot dübörgi a nép!

Egyiptom lányai biztonságról álmodnak. A béke legyen velünk!