A minap parkolóhelyet kerestünk, és találtunk is egy hosszú utcát, aminek egyik oldalában szinte senki nem állt, a másik oldala viszont tömött volt. Parkolni tilos táblát nem láttunk kitéve, ezért megkérdeztük a járdán sziesztázó szürkehályogos szemű öregembert, hogy szabad-e odaállni. Ő csak legyintett, és annyit felelt: Állj, ahova akarsz. Ebben az országban most nincs törvény.
Végül mégis máshova parkoltunk, de nem azért, mert nem volt igaza. A rendőrség a forradalom óta nem áll a helyzet magaslatán, bár azelőtt sem a nép, hanem a rendszer védelmére voltak kiképezve. Most azonban tényleg semmire nem jók. Számtalanszor előfordul, hogy ha bűnesethez hívják őket, azt mondják, nem kellett volna tüntetni a biztonságot adó rendszer ellen. Most már védje meg magát mindenki, ahogy tudja.
A legfélelmetesebb persze a forradalom alatt volt, mikor kora délutántól kijárási tilalmat rendeltek el, de a rendőröket visszavonták az utcákról. Mi, a bezárt civilek az ablakainkból láttuk, ahogy tolvajok, rablók, fosztogatók jelennek meg a házak közt, száguldoznak motorokkal, tuktukkal a főúton, megrakva lopott holmival,vagy bandákba verődve cirkálnak újabb lehetőségekre vadászva. Olyan hír is lábra kapott, hogy fegyverrel és hangosbemondóval evakuálják a lakóházakat, villákat ostromolnak meg, nőket erőszakolnak. A támadók közt sok civilruhás rendőr is volt.
A lakosság civil őrjáratot szervezett, hogy megvédjék a családjukat és a tulajdonukat. Az utcákat elbarikdozták, és a belőpőket egyenként ellenőrizték. Köveket gyűjtöttek, késből és seprűnyélből dárdát eszkábáltak. A környék férfijai szinte mind csatlakoztak a mozgalomhoz, amit büszkén csak "az ellenállás" néven emlegetett mindenki.
Ekkor kezdett eluralkodni a farkastörvény.
A férjem egyik munkatársa később azt mesélte, hogy egy közeli barátjának autóját egy tolvaj megpróbálta elkötni, de szerencsétlenségére a tulajdonos éppen akkor járt arra, és a torkát nemes egyszerűséggel elvágta. És ez nem egyedi eset volt. Egy másik barát arról számolt be, hogy mikor feleségét, hogy biztonságban tudja, vidéki rokonokhoz vitte autóval, egy sokadalom állta útjukat. Kérdésére, hogy miért nem mehet tovább, azt a választ kapta, hogy mert a környék lakói kivégzést tartanak. Nem akarta elhinni, ezért kiszállt. Így aztán a saját szemével győződhetett meg róla, hogy három férfit, akit a környéken élő nők megerőszakolásval vádolnak, a nép önhatalmúlag felakasztott.
A forradalom után persze a rendőröknek újra munkába kellett állni, de a szellemet a palackba vissza már senki nem tuszkolja. A főváros körül futó autópályán azóta is fegyveres útonállók fosztogatják az autósokat, és azóta sem ajánlott az utcán idegenekkel vitába bonyolódni, ha kedves az életünk.
De hogy jutott mindez pont most az eszembe?
A férjem ma reggel a kövekező hírekkel szolgált: Az egyik munkatársa autóval tartott valahova az ünnepek alatt, mikor egy tömegközlekedést bonyolító mikrobusz hátulról belerohant. Hogy a sérülést szemügyre vegye, az autóból-pechjére- kiszállt. A kisbusz sofőrje azonnal mellé ugrott, egy karddal a térdére suhintott majd elhajtott. A szerencsétlenül járt munkatársat később három órán át operálták, és még legalább három hónapig nem tud majd lábra állni.
Nincs kardom, úgyhogy azt hiszem, ma nem megyek egyedül sétálni.
********************************************************************
Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok
