Közeleg január 25, az egyiptomi forradalom kitörésének első évfordulója, amit a mai hírek szerint munkaszüneti nappá nyilvánított az állam. Készülve a várható hatalmas utcai összecsapásokra, és annak beláthatatlan következményeire, a hétvégén megkezdtük a tartós élelmiszerek felhalmozását. Jó egyiptomiak módjára azonban nem sietünk el semmit, úgyhogy szakítottunk rá időt, hogy lencsevégre kapjuk a Gíza egyik legforgalamsabb útja mellett álló falon megörőkített eseménysort, amivel már hónapok óta szemeztünk. Az alkotók magukat a Fiatal Művészek Koalíciója néven nevezik, és a felirat tanúsága szerint a helyi hatóságokkal együttműködve festették a falra a forradalom első napjainak történetét. A sötét kis tányérfejekből arra következtetek, hogy valószínűleg hárman lehettek az elkövetők.
Mivel az arabok nem csak jobbról balra írnak, de úgy is rajzolnak, jobbról balra haladva fényképeztünk. Illetve én fényképeztem, karomon szokás szerint alvó babával, a férjem pedig vezetett- ezen a falon kívül még meglátogattunk a városban minden olyan falat, ahol emlékeim szerint falfirkák találhatóak, úgyhogy várakozik a mappáimban még körülbelül 3-4 bejegyzésre való fotó. No de előbb lássuk ezeket:
A képsor elején még rácsok mögött sínylődik a nép, de aztán jön a Facebook meg a tévé, és beindulnak az események. A forradalom kitörésében és életben tartásában valóban nagy szerepe volt a nemzetközi tévétársaságoknak, főként az AlJazeera-nak, és a közösségi oldalaknak: a Twitter segítségével terjednek leggyorsaban a tüntetések megszervezéséhez szükséges rövid információk, az események alakulását pedig érdemben leginkább befolyásoló, egyik legfontosabb netes fórum a rendőrök által az utcán agyonvert fiatal fiú után We are all Khaled Said (Mi mind Khaled Said vagyunk) névre hallgató FB oldal. Nem is meglepő, hogy mielőtt teljesen elvágta az internet- és telefonösszeköttetést Egyiptom és a világ közt, először ennek a két oldalnak, és az AlJazeera online változatának blokkolásával próbálkozott Mubarak karhatalma.
A tüntetések lendületesen, és dühösen, ám meglepően békésen indultak. Egész családok, nők, gyerekek, idősek vonultak végig a városon transzparensekkel, jelszavakat skandálva, a rezsim távozását követelve.
A kis felkiáltójelek által tartott transzparens szövege magyarul: "A nép követelt, és a sors válaszolt". A mondanivalója nekem sem teljesen tiszta, de elég drámaian hangzik, és ez a lényeg.
A következő ablakon már nincs rács, és a győzelem jelét mutatja mögötte a félfejű hölgyike. Nem pontosan értem, hogy: 1. miért a dekoltázsa van a középpontban és 2. miért van kettéosztva az ablak és 3. mik azok a vízszintes vonalak és 4. miért nem egyiptomiasabb a viselete a lánynak, de legalább a nyílból látszik, hogy nem a levegőbe beszélek, és az arabok tényleg jobbról balra rajzolnak képsorokat.
Itt ismét a győzelem jele, mellette Kairó egyik ikonikus helyszíne, a Citadella, az előtérben pedig egy mobiltársaságot és egyben buszmegállót hirdető oszlop, ahonnan elvileg a Kairói Egyetem felé tömegközlekednek a buszok.
Aztán bevonul az akkor még szeretve szeretett hadsereg, és csendes megfigyelőként, bevatkozás nélkül rója harci járműivel a főváros utcáit. Mivel mi egy fontos főútvonal mellett lakunk, az ablakból láttuk az összes városba vonuló tankot és csapatszállító járművet és rémisztően robosztus páncélozott miegymást, úgyhogy az ablaküvegre tapadva vártuk, hogy mi célból érkeznek. Csak utóbb, a líbiai események ismeretében tudjuk igazán, hogy mennyire szerencsések vagyunk.
"Arms raised in a V" (V alakban kitárt karok) énekli Eddie Vedder a Jeremy-ben, vagy legalábbis én így hallom, és pont így képzelem el:
Majd a nép fölé tornyosuló egyenruha és egy sas nélküli, így jemeninek látszó egyiptomi zászló után megszakítja a történetet a színekkel képbe integrált kapu.
A kapu után a győzelem szimbólumainak helyét átveszik a jó és rossz közötti harc és az áldozatok emlékei. Csak az első pár napban több, mint 800 tüntető vesztette életét az események során, és többezer sebesült meg. Azóta ezek a számok megsokszorozódtak.
A fal fölötti felirat arról tanúskodik, hogy a fal mögött található óriási földdarab Kuvait minszterelnök- helyettesének tulajdonában áll, nem beépíthető, és nem kiadó. Ez nem csak azt a kérdést veti fel, hogy miért birtokol Gíza egyik legforgalmasabb csomópontjának közelében ilyen hatalmas földet egy kuvaiti főméltóság, és vajon hogyan és mennyi pénzért szerezte, és vajon hogyan és kinek a javára került felhasználásra ez az összeg, hanem emlékeztet Kuvait forradalommal kapcsolatos viszonyára. Két emlékezetes történet jut most eszembe: Az egyik, hogy fél évvel a forradalom előtt 17 Kuvaitban élő és dolgozó egyiptomit deportáltak az országból, mert egy elBaradeit-t támogató, változást sürgető Facebook csoport tagjaként találkozót akartak szervezni Kuvaitban. A másik, hogy már a forradalom kitörése után egy Kuvaitban tanuló 10 éves egyiptomi kisfiút kicsaptak az iskolából és lázítássak vádoltak meg, mert megkérdezte egyik tanárától, hogy Kuvaitban miért nincs forradalom.
Itt egy kép egyben egy nagyobb faldarabról csak az érzés kedvéért:
Ezt a részletet csak azért nagyítom ki, mert így jobban látszik a sátáni szarvakkal ellátott rendőr a rendőrautó tetején, amint épp egy civilre emeli a fegyverét. A tenyér a jármű oldalán kissé talányos, első ránézésre talán az a közel-keleti jelkép lehet, amit a gonosz távoltartására különböző formában amuletként viselnek arabok és zsidók egyaránt.
Aztán a qaszr anníl (Qasr al-Nil) híd a jellegzetes oroszlánnal a hídfőn. Ez tulajdonképpen a kairói lánchíd, csak az oroszlánoknak van nyelve, és a forradalmi szimbólummá vált Tahrir térre vezet. A híd számos csata színtere volt, és valószínűleg még lesz is.
A híd Tahrirra eső oldalára az első napok legemlékezetesebb, és legtöbb áldozatot követelő összecsapása került, amikor a rezsim által pénzelt köztörvényesek és lumpenelemek körbezárták a tüntetés magját, menekülési útvonalaikat elvágátk, majd fegyverekkel, kövekkel, és molotov koktélokkal a tüntetőkre támadtak ló- és tevehátról, de főként a háztetőkről. Mivel mi nem csak hogy fontos főútvonal mellett, de a piramisoktól kb 5 km-re lakunk, annak is szemtanúi voltunk, ahogy a piramisok körül túristákat szórakoztató, tevés-lovas beduinok nagy megdöbbenésünkre az autók közt tevéikkel a tér irányába ügetnek. Ez egyrészt azért emlékzetes, mert a közhiedelemmel ellentétben Kairóban nincsenek tevék, főleg nem a belvárosban, többsávos utakon. A főváros tevekészlete túristák által frekventált helyekre korlátozódik, a belváros inkább a szamarak, öszvérek és törpelovacskák felségterülete. Másrészt azért emlékezetes, mert a sógorom az események idején pont a "barátaival kávézott" és mikor bettoppantában épp tömeges halálhírek érkeztek, izgalmában, és mivel a családjával nem merte a benntrekedt újságot megosztani, egy óvatlan pillanatban minden illemszabájt áthágva odasúgta nekem: "Most jövök a térről, az utolsó pillanatban jutottunk ki, elhamdoulila, elhamdoulila (Hála Istennek)" Azóta persze büszkén meséli mindenkinek.
A Tahrir után piramisok (a valóságban helyileg nem ott vannak, de gondolom a tevés verőlegények hovatartozását hivatottak szimbolizálni) katonák, rendőrök és nílusi vitorlások.
Azán fehér zászlók, házak, tüntetők, és a kép részévé tett villanypózna take care, azaz vigyázz magadra felirattal. Érdekessége, hogy a T és C betűk helyére a keresztény-muszlim összefogás jelképét, a keresztet körülölelő iszlám félholdat festették.
Aki megmondja, hogy a felhőt fúvó emberkékre nagy kerek szemet meresztő halacska mit jelképez, annak küldök három befőttesüveg kairói szmogot.
Majd itt a vége, fuss el véle, a nagy izgalmakra lehet inni egy bibszt (Pepsi egyiptomiul) a trafikból.
Az összes szerkesztetlen képért katt IDE!
********************************************************************
Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok
