Szerda az úszónapom, úgyhogy reggel 10 körül összeszedelőzködtünk, és elindultunk a sportklubba: a férjem anyukája, a lányom meg én. Ez a szerda azonban más miatt is különleges, ugyanis Gízában ma van a többfordulós választások első fordulójának első napja.

Az utca meglepően csendes volt, ahogy kiléptünk, és bár normális esetben 2 percenként jön egy taxi, most egyet sem találtunk. Gyalog indultunk a főút felé, és pár perc múlva elértük a közelben lévő állami iskola épületét. Yanhar abyad!- hallottuk mindenfelől a leggyakoribb egyiptomi szörnyülködést, és ekkor vettük észre az iskola felől a járdán kígyózó hatalmas sort. (Yanhar abyad jelentése: Micsoda fényes/ fehér reggel! A nap minden szakában használható, nem csak reggel, és aki nagyon durva akar lenni, az azt mondja: yanhar iszwud, azaz micsoda FEKETE reggel, de ez már vulgáris otrombaságnak számít- ne kérdezze senki tőlem, hogy miért!)

Gyorsan meg is kértem az anyósomat, hogy halasszuk el a taxivadászatot, és sétáljunk az iskola felé, hogy tudjak fényképezni.

Ebben a sorban, sőt ennél a szavazóhelyiségnél csak férfiak várakoznak, mivel a nőknek külön helyet vagy legalább külön sort biztosítanak a célra. Valószínűleg ez az oka például annak, hogy a férjem és az édesanyja, akik ugyanarra a címre vannak bejelentve, két különböző épületbe megy voksolni. Aztán az is lehet persze, hogy véletlen alakult így, és a besorolásuk ugyanannak a bürokrata agynak az exkrétuma, amelyik nem a szomszédos iskolába, hanem a tőlünk sok-sok kilométerre, sosem látott környéken lévő szavazóhelyekre osztotta be őket.

A választások többek között állítólag azért tartanak ilyen sokáig (Kairóban például ugyanez a forduló már vagy 2 hete lezajlott!), mert nincs megfelelő infrastruktúra a lebonyolításukhoz. A forradalom utáni referendum idején még bármelyik rendőrségi épületbe be lehetett menni szavazni, most azonban középületeket, főleg iskolákat jelöltek ki a célra, és bírák felügyelik a folyamatot. Sem elég iskola, sem elég bíró, sem elég biztonsági erő nincs, hogy egy nap alatt az egész ország leadja a voksát. Marad tehát az embertelen sorbanállás és a hetekig húzódó mizéria.

"Haram, haram (ezt nem szabadna)- mondogatja az anyósom, ahogy gyalogolunk a végeláthatatlan sor mellett- hidd el, ezt senki nem várná végig, ha nem félnének a fejenként 500 fontos (majdnem húszezer forint!) bírságtól. Gondolj csak bele, mennyi pénz ez, ha mondjuk van 4 nagykorú tagja egy családnak, és nem szavaznak. Én sem mennék, de nem akarok fizetni." Én meg azon tűnődöm, hogy mennyi pénzkiesés ez a szavazóknak, aki itt töltenek a sorban egy munkanapot. Nyilván nem 500 font, mivel sokan ennyit egy hónap alatt sem keresnek, de akkor is.

Aztán mire a sor háromnegyede mellett már elhaladtunk, hirtelen eszembe jut, hogy videót is tudok csinálni, úgyhogy meg is tettem. Íme:

Nem a legjobb minőségű, mert félkézzel a picit fogtam, fél szemmel meg arra ügyeltem, hogy ne gázoljanak el, de azért elmegy. Gondolatban meg kell háromszorozni a sort, mert az első kétharmadról csak fénykép van, videó nincs.

A bajárathoz közel valakik valakiknek egy asztal mögül valamit magyaráztak- az anyósom szerint meg lehet kérdezni, hogy hol és hogyan kell szavazni:

Aztán a bejáratot elhagyva láttuk, hogy a másik irányba is kígyózik a sor, és bekanyarodik egy mellékutcába:

Végül aztán kisétáltunk a főútra, és nagy nehezen fogtunk egy taxit. Ummi (az anyósom) még az autóban is méltatlankodott:

-Ha elmegyek, biztos viszek egy széket! Ha csak száz font lenne a büntetés, már akkor nem menne el senki!

-A szegények azért akkor is elmennének! Van, akinek az egész pici gyereke iskola helyett dolgozik havi 100 fontért (3800-4000 forint!)- vitatkozom- és akkor a Muszlim Testvériség még sokkal nagyobb arányban győzne, mint most győzött Kairóban, mert ők működtetik az országban szinte az egyetlen szociális hálót, és a szegények ezt nem felejtik el.

-Nem csak ezért győznek. Azért győznek, mert egyszerűen nincs alternatíva. A Testvériség jól szervezett, évtizedek óta jelen van az országban, tudjuk, mit akarnak, tudjuk, mit tettek le eddig az asztalra, aktívan részt vesznek a közösségek életében. Csak az ő pártjukat, és az ő jelöltjeiket ismerik az emberek.

-És mi van az el-Waszat párttal?

-Nekik nincs világos programjuk, és fogalmam sincs, mit akarnak. Ráadásul a jelöltjeik közt focisták is vannak, azokra pedig én nem szavazok.

-És a liberálisok?

-Rájuk több okból nem szavaznak, de leginkább azért, mert köztük van a kopt médiamogul Szawírusz, aki híresen iszlámellenes. Egyébként pedig róluk sem lehet tudni sok mindent.

-A tévében nincsenek választási műsorok, amikben bemutatkozhat minden párt, és a főbb jelöltek?

-Micsoda? Dehogy! Fogalmunk sincs, hogy kik a jelöltek és mit akarnak! Fogalmunk sincs, hogy eddig mit tettek az országért vagy ezután mit szándékoznak tenni. Nem is akarok elmenni! Most mondd meg, mit csináljak? Lehet, hogy el sem megyek.

-De most vehetne részt először egy valóban demokratikus választáson.

-Na persze. Pont ezt mondták a Mubarak idején tartott választásokkor is.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok