A lányunk most 22 hónapos, és eddig még nem kapta meg a 18 hós oltást, ami otthon az Infanrix nevű vakcinával történik, és egyben tartalmazza a diftéria (torokgyík), a pertusszisz (szamárköhögés), a tetanusz (merevgörcs), a polio (gyermekbénulás) és a haemofilius influenza B (az agyhártyagyulladás egy fajtája) elleni oltásokat. Szeretnénk még ezen kívül hepatitisz (fertőző májgyulladás) ellen oltatni, mert az ország higiénés állapotai miatt ez erősen javallott. Itt Egyiptomban kicsit félve veszem igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mert nem éppen 21. századi szinvonalúak. Még 20. is alig.
Ma elmentünk, hogy végre lerendezzük ezt az ügyet, mert már nem akartuk tovább halogatni.
Először a közelünkben lévő egyik állami oltóközpontba mentünk érdeklődni (sok ilyen van a város minden pontján). Itt a gyerekek egyiptomi születési anyakönyvi kivonatának felmutatása után ingyen beadnak minden kötelező oltást.
A központ egy társasház aljában, jelöletlen ajtó mögött működik- utcaseprők és boltosok útmutatása alapján találtuk meg. Az előtérből, és három ajtó nélküli helyiségből álló intézmény falai oylan mocsokosak, hogy anyám az ilyet már a csirkéinek is kimeszelné. Az egyik helyiségben hatalmas könyv fölött ülő kedves kendős hölgy elmondja, hogy itt csak a DTP vakcinát tudjuk beadatni, a poliora az országban nincs oltás, hanem szájon át adott cseppek vannak- ezt is megkaphatjuk itt, viszont a B influenza és a hepatitisz elleni oltásokat csak a vakcinákat is előállító Vacsera nevű komplexumban tudjuk beadatni térítés ellenében. Miután minden kérdésünkre válaszol, átirányít minket az oltószobába.
Az oltószoba egy piszkos, szűk helyiség szekrényekkel és asztalokkal. A főnök, az oltást végző fiatal kendős orvosnő, nagy asztal mögött teázik miközben a fiával telefonál. Keze feltűnően mocskos.
Szinte már csak udvariasságból kérdezünk valamit- itt lehetőleg nem oltatunk. Elindulunk a Vacsera felé.
A Vacsera egy viszonylag nagy épületegyüttes, amiben az oltóközpont mellett helyet kapott egy vérbank, pár magánorvosi rendelő és maga az oltóanyagot előállító laboratórium is. Kívülről jóval bíztatóbban néz ki, mint az ingyenes állami intézmény.
Belülről is jóval bíztatóbb. Felmegyünk egy lépcsőn, sorszámot kérünk, majd leülünk a majdnem teli váróban. Mikor szólítanak, egy oltószobába megyünk, ahol egy segítőkész kendős hölgy felvilágosítást ad az oltóanyagokról. Megtudjuk, hogy a DTP és az influenza B két külön oltásban van, polio ellen szájon át adott cseppek védenek, és hogy a pertusszisz elleni vakcína az otthonival szemben itt egész sejtes, azaz korszerűtlen és rosszabb lehetséges mellékhatásai vannak. Az internetről már tudom, hogy ilyen a fejlett országokban már nem is kapható, kizárólag a 3. világban létezik még. A Vacsera internetes oldalán állított információval szemben korszerű import vakcína nincs. Szuper.
Megegyezünk, hogy bár beadathatnánk most minden oltást is egyszerre, mi megmaradunk a DTP és Influenza B elleninél, a többiért pedig később visszajövünk. Felfirkantja a papírra a megállapodást, és kiküld minket a kasszához.
A pénztárnál 75 egyiptomi fontot, azaz 2700 forintnak megfelelő összeget fizetünk, amiben benne van 8 egyiptomi font, vagyis 288 forint munkadíj.
A számlával odasétálunk egy ablakhoz, ahol egy niqábot (arcot is takaró fátyol, ami a szemet szabadon hagyja) vieslő fiatal lány kiadja az oltóanyagot.
A számlával és az oltóanyaggal visszabattyogunk az oltószobába, ahol alig lehet ugyan mozogni a sokadalomtól, mégis hatékonyan folyik az oltás: egy középkorú kendős nő felszívja az oltóanyagokat két külön fecskendőbe, egy vizsgálóasztalhoz vezényel, lerántja a pici nadrágját, utasít, hogy fogjam le a lábait, az apja a kezeit fogja (ő üvölt), már szúr is. Egy külön csomagolt fertőtlenítő kendővel letörli a combon az oltás helyét, szúr, betapaszt. A műveletet egy pilanat alatt a másik combon is megismétli. Figylemeztet, hogy oltás után jobb haza menni, az oltás helyét pedig a gyulladás elkerülése érdekében beborogatni.
Kérésre az oltóanyag dobozát nekünk adják (kell a regisztrációs száma és a neve az othtoni gyerekorvosnak) a magyar oltási könyvet pedig aláírják és lepecsételik.
Rövid, de annál dühösebb sírás után a kishölgy vidáman ugrál a kocsi felé. Elhamdoulila.
********************************************************************
Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok
