mivagyunkazarabok

Ezeket a falfirkákat ugyanott találtam, ahol az első sorozat nagy részét, vagyis a Nílus egyik szigetén fekvő kairói városrészben, Zamaleken. Talán a graffitizés is úgy működik, mint a szemétlerakás- vonzza önmagát, azaz ha valahol megjelenik, ott hamarosan rohamtempóban szaporodik fel- mert rövid időn belül az egész utcahosszat kifestették üzenettel teli kezek.

Ide az van írva arabul, hogy: Ha nem a megoldás része vagy, akkor a probléma része vagy. Emlékeztet ez a "ha nem velünk, akkor ellenünk" szélsőségességére, de ez itt nem is meglepő. Egyrészt nagyon felfokozódtak az indulatok, másrészt az egyiptomiak alapállásban is sokszor túlzóak, végletesek, fokozottan érzelemgazdagok és szeretik nagy átéléssel belevetni magukat a történésekbe. Nem olyan régen például azzal a jelmondattal hívták harcba az embereket, hogy: "Ha otthon maradsz, azzal a testvéreid véres mészárlásában közreműködsz." Azután például itt ismeretlen az a szó, hogy meghalt, mert itt mindenki MÁRTÍR LETT, vagy ha felkerül a netre egy videó, amin egy rendőr lehúz az útról egy sebesültet, akkor úgy megy körbe, hogy A MOCSKOS DISZNÓK HALOTTAKAT VONSZOLNAK KÖRBE AZ ÚTON!!!!- így ezer fekiáltójellel. Amivel nem azt mondom, hogy nem vonszolnak körbe halottakat a disznók, mert sajnos az is megesik, sőt ennél még rosszabb is.

Nem akarok bevonulni a... mikor a végét is kihúzta volna feketével, valószínűleg megzavarták, de azért ha jobban megnézzük, látszik a fehér krétával írt vége: ...a haseregbe. A hadsereg Egyiptomban főként kötelező sorkatonaságon alapul, de mivel több, mint 80 millióan lakják, nem mindenkinek kell bevonulnia. Aki nem kap felmentést, sorkatonaként egy, tisztként három évet is lehúzhat a seregben. A forradalom előtt a katonákat nagy tisztelet övezte. Egyszer a férjem frissen nyírt fejjel, khaki színű ingben ment dolgozni, és nagy meglepetésére az utcán boldog-boldogtalan ráköszönt: Hogy van, basha (uram)? Béke legyen velünk! A munkatársai világosították fel, hogy katonának néz ki.

(Üzlet-) ember- angyal-ördög

Vasököl, búza, és minden ami kell egy, a Szovjetuniót idéző esztétikumú, és tartalmú felhíváshoz: Állj ellen az imperializmusnak.

 A kamera fegyver. Aki látott már legalább egy műsort az egyiptomi állami csatornákon, vagy beszélt olyan emberrel, aki csak onnan informálódik, az tudja, hogy ez milyen komolyan igaz. Ez megér egy külön posztot, ha nem felejtem el.

A legtöbb ilyen képnek van üzenete, de ezt még nem tudtam megfejteni. Talán az egyiptomi font értékét szimbolizálja, bár ahhoz inkább már nehézbúvár felszerelés dukál.

A szépség sejtelmes, a sejtelmesség szép.

 Háború- félelem- béke. Sajnos a mutató mostanra jobban kilendült balra.

Ez az utolsó pedig nem falfirka ugyan, de street-art, azaz utcaművészet: a Tahrir térre vezető híd oroszlánjának fél szemét leragasztották, így tisztelegve azok előtt, akik a tüntetések során levesztették egy vagy mindkét szemüket.

Lesz még folytatás!

A nap során Tantawy beszédet tartott, amiben választásokat ígért, és békés átmenetet. Egy szót nem ejtett a napok óta folyó mészárlásról. Nem is érdemes erre szót vesztegetni, taglalja minden hírpotál.

Amire viszont érdemes, arra nem találom a szavakat.

Tegnap óta mesterlövészek vannak a tetőkön.

Járművekről, vagy csak az utcáról éles tölténnyel az emberekre lőnek- nem lábra, karra, hanem gyomorba, fejbe.

A halottasházban hűtetlenül álló holttestekről videófelvételek köröznek.

Egy, a tér közelében lévő házban egy csecsemő a könnygáztól otthon megfulladt.

A rögötnzött elsősegélyhelyek orvosait több városban letartóztatták.

A hadsereg egy színtelen mérgesgázt lövöldöz az emberek közé, ami teljes átmeneti bénulást, esetenként halált okoz. Az emberek futás közben, számolatlanul esnek össze az utcán. Van, aki később felkel, van aki nem.

Csak bámulunk a képernyőinkre némán, üresen.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Nektek ott a tűz meg a fegyverek, nekünk viszont itt van Allah!- dübörgi a tömeg a Tahrir téren, miközben újabb mélyrepülést vesz az egyiptomi font, a hullaházakban pedig szaporodnak a feketedő hullák- a hatóságok ugyanis nem szolgáltatják ki őket a családoknak, hűtés viszont a jelek szerint nincs.

Mára hirdették meg a milliós menetet, és ma már olyanok is menni készülnek, akik eddig nem vettek részt a tüntetéseken. A legtöbben otthon azt mondják, hogy találkájuk van egy baráttal, együtt tanulnak a csoporttársakkal, ügyintéznek valahol, vagy például edzésük van, mert egyébként szinte senki nem engedné a férjét, gyerekét, testvérét a térre, és itt a család véleményének legtöbbször döntő súlya van.

Dióhéjban ez történt az utolsó bejegyzésem óta:

1. A tömeg megtámadta az ősellenségnek számító Belügyminisztérium épületét, aminek eredményeképp számolatlanul kerültek ki a halottak egy környező utcából. A kis utcát jelneleg a tüntetők birtokolják, de ez valószínűleg csak ideiglenes állapot.

2.  Kiderült, hogy az oszlatás használt könnygáz nem csak hogy amerikai, nem csak hogy betiltották, mert egészsgre súlyosan ártalmas (szív- és májkárosodást, illetve vetélést is okozhat) de a szavatossága több töltetnek 1995-ben lejárt, ezért halált is okozhat. A gázt belélegző közül többen eszméletüket vesztették, hánytak vagy vért köhögtek.

3.  A térhez közel eső mecsetek és templomok némelyikét rögtönzött tábori kórházzá alakították, ahol önkéntes orvosok látják el a sebesülteket. A város véradásra kijelölt helyein tömött sorokban várakoznak a véradók.

Önkéntes orvosok:

Egyiptomban a szeretetet etetéssel lehet a legjobban kimutatni- a nép nem hagyja éhezni az önkénteseket.

4. Az ország több pontján tüntetések szerveződtek, így egyre több a vidék halálos áldozat. Az egyik ismerősöm (egyetemista lány) Mansourából arról számolt be, hogy épp a menet után igyekeztek, mikor egy rendőr a barátnőjét egy arra haladó autó elé lökte. A barátnő ezután nem tudott lábra állni, mert a csipője kificamodott.

Most megint olyan hírek reppentek fel (még azért ezt nem hisszük el), hogy délután négytől kijárási tilalom lesz. Tantawy, a vezérkari főnők a nemzeti tévé szerint megint beszédre készül. Legutóbb, mikor ezt bejelentették, nem történt semmi, de a nemzeti tévétől ez nem meglepő. Ha sokáig nem jelentkezem újra, akkor megint beszüntették az internetszolgáltatást az országban. Reméljük, inshaAllah, erre azért nem kerül sor. (Anyu ne parázz!)

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Furcsa csendre ébredtünk ma reggel- a mellettünk húzódó főutcán a megszokott dübörgés, zsizsegés, berregés, dudálás, kurjongatás, nínózás helyett feltűnően kicsi forgalom neszezett csak. Mivel azonban ellentétes instrukció nem érkezett, a férjem elindult dolgozni.

Nekem ma nem volt testközeli kapcsolatom az eseményekkel, csak a lakásból a neten követtem a történéseket.

Kora délután már lehetett tudni, hogy a Tahrir még mindig csatározások színhelye. A teret lezárták, és megpróbálták kiüríteni, de a "nem félünk, nem félünk, maradunk" jelmondatot skandáló kemény mag nem tágított. Öt óra körül megint elszabadult a pokol.

A rohamrendőrök mellé ma a hadsereget is kivezényelték. A katonák a környező utcákban lévő autókra, és a téren álló sátrakra üzemanyagot öntöttek, és lángra lobbantották. A sátrakat előbb átkutatták, és minden értékelhető tárgyat- laptopot, cigarettát- meglovasítottak, majd könnygázba borították a környéket. A fuldokló tömeg még így is ellenállt, ezért éles töltényekkel a levegőbe, és elvétve az emberekre lövöldöztek- állítólag többen estek össze az első sorokból.

Egy ideig sikerült a civileket kiszorítani, de később visszanyomultak, és elindult a huzavona- a katonák újra rendezték soraikat, megint támadtak és így tovább.. jelenleg a civileké a tér, de csak Isten tudja meddig még. A sebesültek száma meghaladja az ezret, a halottak száma ismeretlen, de egyre növekszik, ketten közülük tegnap az alexandriai tüntetésen vesztették életüket. A sebesültek közt van egy fogorvos, Ahmed Harrara, aki a forradalom idején elvesztette egyik szemét, ma pedig a másikat.

A halottakról keringő képeket nem teszem ide, itt van inkább egy videó a sok közül a mai kairói történésekről:

Itt egy másik arról, ahogy a rendőrök és a katonák az embereket verik:

Mansoura városában is utcára vonultak az emberek- erről is legyen egy kép:

Az események kísértetiesen hasonlítanak a január végi forradalomra, annyi különbséggel, hogy egyelőre nem álltották le az internetkapcsolatot és a mobilszolgáltatást az országban. A férjem szerint megint sürgősen fel kell halmoznunk tápszert a picinek és sok ivóvizet.

Muzaharaat, azaz tüntetés- az első olyan szavak egyike, aminek semmi köze a bevásárláshoz, mégis gyorsan megtanultam. A Mubarakot eltávoltó első tüntetések óta szinte minden hétvégén megtelik a Tahrir tér (vagy tüntetőkkel, vagy katonákkal, akik így próbálják megakadályozni, hogy civilek nagy számban összegyűljenek), mert az országban még mindig semmi nem változott. Jelenleg az államot a hadsereg főparancsnoka, Tantawy vezeti, és nem is áll szándékában átadni a hatalmat.

November 18. péntekre (itt a péntek az első szabadnap) ismét hatalamas demonstrációt szervezett a konzervatív ellenzék, akikhez a liberálisok is csatlakoztak. November 19-én szombaton, azaz ma reggel, még mindig sokan dekkoltak a téren- volt, aki ott is aludt, volt, aki reggel ment vissza- de nem voltak olyan sokan, hogy nagy ellneállást képviseltek volna, ezért rájuk vezényeltek egy csinos rohamrendőrosztagot, hogy szétverjék a csoportosulást. Ekkor érkeztünk mi a térre gyanútlanul autóval.

Először csak arra lettünk figyelmesek, hogy nagy tömeg vágtat felénk a tér közepe felől. Mivel autóban ülve bátrabb az ember, továbbmentünk arra, amerről ők rohantak, és ekkor vett minket körbe a rohamosztag- többen közülük rémült arcú fiatalok, akik össze-vissza rohangáltak meg csapkodtak, jó néhányan pedig céltudatos, keményarcú , edzett harcosok, akik szemmel láthatóan alig várták, hogy loccsanjon a vér meg az agyvelő. Mire a téren átértünk, szinte egy demonstráló sem maradt- a Tahrir a rendőrök kezére került.

Ölemben épp a pici itta a déli tápszerét, a kamerát meg a hátsó ülésről kellett elővarázsolnom, ezért a képek elég cudarul sikerültek. Külön sajnálom, hogy arról nem sikerült képet csinálni, ahogy a gumibotjával az egyik vadbarom a motorháztetőre csap. Mindegy, majd legközelebb. Eltart ez még egy pár évig.

Mire hazaértünk, már az a hír fogadott minket, hogy tűzpárbaj alakult ki a rendőrök meg valami csőcselék közt, és néhányan meg is haltak. Több sem kellett a rendőröket egyébként is rühellő fővárosiaknak: hatalmas tömegekben áradtak a szabadság szimbólumává lett térre, és visszafoglalták. Ezt a képet, amin a tömeg egy rohamosztagot szállító rendőrjárművet ver éppen szét és vesz birtokba, már nem én csináltam, csak letöltöttem innen:

Ez ugyanonnan:

Jelenleg a rendőrség légfegyverek, sőt állítólag éles lövedékek segítségével próbálja visszaszerezni a pozícióit. A belvárosba vezető utakat lezárták, több autó lángol. Egy FB ismerősöm legutolsó bejelentkezésében arról számolt be nemrég, hogy egy barátját szemen lőtték. Rabena yosztor, ahogy itt mondani szokás, azaz az Urunk legyen hozzánk irgalamas.

 UPDATE: Mostanáig 81 sebesültet regisztráltak, de ennél valószínűleg sokkal többen vannak. Az American Universty ablakait mind betörték, könnygáz mindenütt. Most már biztos, hogy éles lövedéket is használnak. Több embert fejbelőttek, másokat hasba, minden sarkon rögtönzött tábori kórház.

UPDATE2: Nem tudunk aludni, figyeljük a híreket. 750 sebesült, 4 halott az eddigi mérleg. Az első halott, egy 23 éves fiú képe már a neten köröz. A téren most is dúlnak a harcok, állítólag valami olyan könnygázt vetettek be, ami durvább minden eddiginél. A közösségi oldalakon gyógyszereket és kötszereket kérnek a sebesülteknek. Nem tudjuk, hogy lesz-e holnap munka (itt vasárnap az első munkanap) és valószínűnek tartjuk, hogy a rendőrök valamiféle revansot vesznek holnaptól a lakosságon- bűncselekményekhez nem mennek ki, forgalmat nem irányítanak, ilyesmik. Pár órával ezelőtt a nemzeti tévé felröppentette a hírt, hogy Tantawy beszédet tart hamarosan, de eddig semmi nem történt. Kivéve, hogy a miniszterelnők könyörgő hangvételű sajtóközleményben kérte a tüntetőket, hogy menjenek haza, hogy AZ AUTÓK ÁT TUDJANAK HAJTANI A TÉREN. MEGAMUHAHA.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Mennyibe kerül Egyiptomban...

... egy doboz 400 grammos Nestlé babatápszer: 1400 HUF

... egy liter palackos tej a boltban: 250 HUF

... 1 kiló füstölt pulykamell felvágott: 2600 HUF

... 1 kg marhahús: 2800 HUF

... 1 kg banán: 180 HUF

... 1 szelet csokitorta: 250 HUF

Mennyit keres egy kisfiú Kairó egyik főleg külföldiek lakta gazdagnegyedében egy hónapban a csirkeárusnál azért, hogy levágja, megkopassza és kibelezze az eladott csirkéket: 3600 HUF per hó.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A minap parkolóhelyet kerestünk, és találtunk is egy hosszú utcát, aminek egyik oldalában szinte senki nem állt, a másik oldala viszont tömött volt. Parkolni tilos táblát nem láttunk kitéve, ezért megkérdeztük a járdán sziesztázó szürkehályogos szemű öregembert, hogy szabad-e odaállni. Ő csak legyintett, és annyit felelt: Állj, ahova akarsz. Ebben az országban most nincs törvény.

Végül mégis máshova parkoltunk, de nem azért, mert nem volt igaza. A rendőrség a forradalom óta nem áll a helyzet magaslatán, bár azelőtt sem a nép, hanem a rendszer védelmére voltak kiképezve. Most azonban tényleg semmire nem jók. Számtalanszor előfordul, hogy ha bűnesethez hívják őket, azt mondják, nem kellett volna tüntetni a biztonságot adó rendszer ellen. Most már védje meg magát mindenki, ahogy tudja.

A legfélelmetesebb persze a forradalom alatt volt, mikor kora délutántól kijárási tilalmat rendeltek el, de a rendőröket visszavonták az utcákról. Mi, a bezárt civilek az ablakainkból láttuk, ahogy tolvajok, rablók, fosztogatók jelennek meg a házak közt, száguldoznak motorokkal, tuktukkal a főúton, megrakva lopott holmival,vagy bandákba verődve cirkálnak újabb lehetőségekre vadászva. Olyan hír is lábra kapott, hogy fegyverrel és hangosbemondóval evakuálják a lakóházakat, villákat ostromolnak meg, nőket erőszakolnak. A támadók közt sok civilruhás rendőr is volt.

A lakosság civil őrjáratot szervezett, hogy megvédjék a családjukat és a tulajdonukat. Az utcákat elbarikdozták, és a belőpőket egyenként ellenőrizték. Köveket gyűjtöttek, késből és seprűnyélből dárdát eszkábáltak. A környék férfijai szinte mind csatlakoztak a mozgalomhoz, amit büszkén csak "az ellenállás" néven emlegetett mindenki.

Ekkor kezdett eluralkodni a farkastörvény.

A férjem egyik munkatársa később azt mesélte, hogy egy közeli barátjának autóját egy tolvaj megpróbálta elkötni, de szerencsétlenségére a tulajdonos éppen akkor járt arra, és a torkát nemes egyszerűséggel elvágta. És ez nem egyedi eset volt. Egy másik barát arról számolt be, hogy mikor feleségét, hogy biztonságban tudja, vidéki rokonokhoz vitte autóval, egy sokadalom állta útjukat. Kérdésére, hogy miért nem mehet tovább, azt a választ kapta, hogy mert a környék lakói kivégzést tartanak. Nem akarta elhinni, ezért kiszállt. Így aztán a saját szemével győződhetett meg róla, hogy három férfit, akit a környéken élő nők megerőszakolásval vádolnak, a nép önhatalmúlag felakasztott.

A forradalom után persze a rendőröknek újra munkába kellett állni, de a szellemet a palackba vissza már senki nem tuszkolja. A főváros körül futó autópályán azóta is fegyveres útonállók fosztogatják az autósokat, és azóta sem ajánlott az utcán idegenekkel vitába bonyolódni, ha kedves az életünk.

De hogy jutott mindez pont most az eszembe?

A férjem ma reggel a kövekező hírekkel szolgált: Az egyik munkatársa autóval tartott valahova az ünnepek alatt, mikor egy tömegközlekedést bonyolító mikrobusz hátulról belerohant. Hogy a sérülést szemügyre vegye, az autóból-pechjére- kiszállt. A kisbusz sofőrje azonnal mellé ugrott, egy karddal a térdére suhintott majd elhajtott. A szerencsétlenül járt munkatársat később három órán át operálták, és még legalább három hónapig nem tud majd lábra állni.

Nincs kardom, úgyhogy azt hiszem, ma nem megyek egyedül sétálni.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Az egyiptomi közlekedés kimeríthetetlen forrása a hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteknek. Kezdjük most csak az alapszabályokkal.

1. Az úton annyi sáv van, ahány jármű elfér egymás mellett. Plusz egy.

2. A KRESZ ismerete csak hátráltani fog a vezetésben.

3. Aki gyorsabb, annak van elsőbbsége.

4. Dudálj!

5. Ha nem áll rendőr a közlekedési lámpa mellett, akkor a színek csak jelzésértékűek.

6. Nem véletlen fut a gyalogos a gyalogátkelőhelyet jelző neon-animáción.

7. A behajtani tilos tábla nem neked szól.

8. A belső sávból prímán lehet jobbra kanyarodni.

9. Az autópályán a forgalommal szemben haladó csacsisfogatot csak külföldiek bámulják meg.

10. Egy kismotoron 6 személy csomaggal kényelmesen elfér.

11. A körforgalom egy középen nehezített kereszteződés.

12. Ha elfelejtettél idejében lekanyarodni az autópályáról vagy a gyorsforgalmiról, tolass vissza!

Ha még eszembe jut valami fontos, ígérem, megírom!

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

A lányunk most 22 hónapos, és eddig még nem kapta meg a 18 hós oltást, ami otthon az Infanrix nevű vakcinával történik, és egyben tartalmazza a diftéria (torokgyík), a pertusszisz (szamárköhögés), a tetanusz (merevgörcs), a polio (gyermekbénulás) és a haemofilius influenza B (az agyhártyagyulladás egy fajtája) elleni oltásokat. Szeretnénk még ezen kívül hepatitisz (fertőző májgyulladás) ellen oltatni, mert az ország higiénés állapotai miatt ez erősen javallott. Itt Egyiptomban kicsit félve veszem igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, mert nem éppen 21. századi szinvonalúak. Még 20. is alig.

Ma elmentünk, hogy végre lerendezzük ezt az ügyet, mert már nem akartuk tovább halogatni.

Először a közelünkben lévő egyik állami oltóközpontba mentünk érdeklődni (sok ilyen van a város minden pontján). Itt a gyerekek egyiptomi születési anyakönyvi kivonatának felmutatása után ingyen beadnak minden kötelező oltást.

A központ egy társasház aljában, jelöletlen ajtó mögött működik- utcaseprők és boltosok útmutatása alapján találtuk meg. Az előtérből, és három ajtó nélküli helyiségből álló intézmény falai oylan mocsokosak, hogy anyám az ilyet már a csirkéinek is kimeszelné. Az egyik helyiségben hatalmas könyv fölött ülő kedves kendős hölgy elmondja, hogy itt csak a DTP vakcinát tudjuk beadatni, a poliora az országban nincs oltás, hanem szájon át adott cseppek vannak- ezt is megkaphatjuk itt, viszont a B influenza és a hepatitisz elleni oltásokat csak a vakcinákat is előállító Vacsera nevű komplexumban tudjuk beadatni térítés ellenében. Miután minden kérdésünkre válaszol, átirányít minket az oltószobába.

Az oltószoba egy piszkos, szűk helyiség szekrényekkel és asztalokkal. A főnök, az oltást végző fiatal kendős orvosnő, nagy asztal mögött teázik miközben a fiával telefonál. Keze feltűnően mocskos.

Szinte már csak udvariasságból kérdezünk valamit- itt lehetőleg nem oltatunk. Elindulunk a Vacsera felé.

A Vacsera egy viszonylag nagy épületegyüttes, amiben az oltóközpont mellett helyet kapott egy vérbank, pár magánorvosi rendelő és maga az oltóanyagot előállító laboratórium is. Kívülről jóval bíztatóbban néz ki, mint az ingyenes állami intézmény.

Belülről is jóval bíztatóbb. Felmegyünk egy lépcsőn, sorszámot kérünk, majd leülünk a majdnem teli váróban. Mikor szólítanak, egy oltószobába megyünk, ahol egy segítőkész kendős hölgy felvilágosítást ad az oltóanyagokról. Megtudjuk, hogy a DTP és az influenza B két külön oltásban van, polio ellen szájon át adott cseppek védenek, és hogy a pertusszisz elleni vakcína az otthonival szemben itt egész sejtes, azaz korszerűtlen és rosszabb lehetséges mellékhatásai vannak. Az internetről már tudom, hogy ilyen a fejlett országokban már nem is kapható, kizárólag a 3. világban létezik még. A Vacsera internetes oldalán állított információval szemben korszerű import vakcína nincs. Szuper.

Megegyezünk, hogy bár beadathatnánk most minden oltást is egyszerre, mi megmaradunk a DTP és Influenza B elleninél, a többiért pedig később visszajövünk. Felfirkantja a papírra a megállapodást, és kiküld minket a kasszához.

A pénztárnál 75 egyiptomi fontot, azaz 2700 forintnak megfelelő összeget fizetünk, amiben benne van 8 egyiptomi font, vagyis 288 forint munkadíj.

A számlával odasétálunk egy ablakhoz, ahol egy niqábot (arcot is takaró fátyol, ami a szemet szabadon hagyja) vieslő fiatal lány kiadja az oltóanyagot.

A számlával és az oltóanyaggal visszabattyogunk az oltószobába, ahol alig lehet ugyan mozogni a sokadalomtól, mégis hatékonyan folyik az oltás: egy középkorú kendős nő felszívja az oltóanyagokat két külön fecskendőbe, egy vizsgálóasztalhoz vezényel, lerántja a pici nadrágját, utasít, hogy fogjam le a lábait, az apja a kezeit fogja (ő üvölt), már szúr is. Egy külön csomagolt fertőtlenítő kendővel letörli a combon az oltás helyét, szúr, betapaszt. A műveletet egy pilanat alatt a másik combon is megismétli. Figylemeztet, hogy oltás után jobb haza menni, az oltás helyét pedig a gyulladás elkerülése érdekében beborogatni.

Kérésre az oltóanyag dobozát nekünk adják (kell a regisztrációs száma és a neve az othtoni gyerekorvosnak) a magyar oltási könyvet pedig aláírják és lepecsételik.

Rövid, de annál dühösebb sírás után a kishölgy vidáman ugrál a kocsi felé. Elhamdoulila.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Ma reggel összekaptuk magunkat, és elindultunk a szokásos bevásárlókörútra a picivel. Először a tőlünk 15 perc sétára lévő nagyobb élelmiszerboltot vettük célba, és körülbelül félúton lett egy olyan furcsa érzésem, hogy a földből is babák és kisgyerekek bújnak elő, mert nyüzsgött az utca a porontyot cipelő, purdékat rángató szülőktől. Nem volt sok időm ezen töprengeni, mert gyorsan meg is állított egy 3-4 éves kislány lelkes anyukája.

-blahblahblahblahbla? (mutogat a picire)

-jaj, elnézést, de nem értek valami jól arabul

-ó, tényleg? blablahblah.. gyerekek (a szájára mutat) blahblahblah.. a tied hány éves?

- 20 hónapos

-blahblahblah (szájára mutat, aztán egy kis utcára) gyerekek blahblahblah az állam.. blahblah, ott, ott, megmutassam?

- ne haragudjon, de nem pontosan értem (valami oltást sejtek, de nem értem a szájra mutogatást.. babaételt osztanak ingyen?)

- jaj, én csak arabul tudok, és blahblah blah csak 4 nap és blaaaaaaaaaaaaahblaah.. az állam blaaaaah (reményvesztetten rámnéz)

- a férjem majd biztos tudja, miről van szó, de azért Isten áldjon a próbálkozásért- egymásra mosolygunk sajnálkozva.

Továbbmegy, én még toporgok, aztán megyek én is, de most már fúrja az oldalam a kíváncsiság. Mohón lesem a szembejövőket, melyik néz ki iskolázottnak, aki esetleg tudhat angolul. Ez férfi, ezt nem szólítom le, ez egy egész család, zsizseg a sok gyerek, őket sem, aztán egyszerű asszonyok sora halad el, kizárt, hogy tudjanak, éééés végre:

-Elnézést, beszélnek angolul?

- Igen.

- Hova viszik ezt a sok gyereket? Valami oltásra?

-Igen, igen, két éves kortól minden gyerek megkapja, itt van a közelben.

- És tudja esetleg, mi ellen?

- Igen, igen.. ööö.. paralízis.. babáknak.

-Ahaaa. És hány napig tart?

- Tegnap kezdődött, és négy napig.

-Nagyon köszönöm.

Ha két éves kortól van, az minket nem érint. Megnyugodva megyek tovább vásárolgatni.

Mire felcűgölöm a szatyrokat meg a purdét a lépcsőn, a férjem anyukája az ajtóban topog, épp csengetni készül. Itt vagyok, itt vagyunk.

-Megyünk?

-Hova? Az oltásra?

-Nem oltás, szájon át adott cseppek.

-De nem két éves kortól van? Nekem az utcán azt mondták!

-Nem, nem, ezt születéstől kezdve 5 éves korig adják. Igaz, régen csak két éves korig kapták a gyerekek, de most kitolták a határt, mert állítólag félő, hogy megint felüti itt a fejét. Őszintén szólva én biztos vagyok benne, hogy már felütötte, csak eltitkolják. (Férjem anyukája nyugdíjas gyermekorvos, és mint a legtöbb egyiptomi, valami svindlit sejt a nagyobb állami megmozdulások mögött- általában nem is minden alap nélkül.) De neked meg ki mondott micsodát az utcán? Egyáltalán hogy beszélgetsz te az emberekkel az utcán? Elmesélem.

Bedobálom a hűtőbe a szatyrok tartalmát, és már indulunk is.

-Nem balra kell menni?

-Nem, nem, itt van jobbra a Haram úton olyan félúton a nővéremék felé.

Mondom neki, hogy én tudok egy másik helyet is az ellenkező irányban. Töprengünk, hogy melyik lehet közelebb. Ekkor toppan elém egy lány, oldalán piros-fehér hűtőtáska, ingére tűzve pecsétes igazolvány, körülötte mosolygós fiatalok, azonos felszereléssel.

-Akarnak a babának vakcinát? - kérdi tőlem a picire mutatva.

Lelkesen bólogatok, és már nyílik is az egyik hűtőtáska.

-Mennyi idős?

-20 hónapos.

-Fektesse a karjára!- mondja az egyik kitűzős fiú, és már tartja is a csepegtetőt.

A pici sír, a cseppek bepottyannak, mindenki mosolyog, aztán már viharzanak is tovább.

- Akkor ha már felkerekedtünk, elmegyünk hagymát venni?

-El.

A gyermekbénulás- más néven Poliomyelitisz vagy röviden Polio- szinte teljesen eltűnt a föld színéről, csak néhány országban üti fel időről időre a fejét: Nigéria, India, Afganisztán, Pakisztán. Most egy világméretű összefogás keretében megpróbálják teljesen eltűntetni, harmadikként az 1979-ben kiirtott Variola, azaz feketehimlő, és a 2010-re eltűntetett marhavész után. Egyiptomban, ahogy Magyarországon is, része az oltási protokollnak a Polio elleni immunizálás oltással. Mivel azonban az oltássorozat nem minden gyerekben eredményez teljes immunitást, valamint valószínűleg messze nem minden gyermek kapja meg, félő, hogy az országban újra áldozatoka szedhet a vírus. Erre találták ki az évente néhányszor elindított csepegtető kampányt. Ezeket a cseppeket pár órás újszülöttkortól egészen 5 éves korig minden gyermek bármikor, az oltástól függetlenül megkaphatja, akár betegen is beadják, kontraindikációja állítóllag szinte egyáltalán nincs. Reméljük, mellékhatása sem lesz.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Tegnap kosharit főztem. Eredetileg ez a szegények étele, de mindenki eszi. Írok majd erről többet is, mert érdekes, de most elég annyi, hogy hagymára, fokhagymára és paradicsomra volt hozzá szükségem, ezért felkerekedtem egy beszerzőkörútra. Az egyik zöldségesnél vettem 1 kg hagymát és 1 kg paradicsomot összesen 4 egyiptomi fontért (átszámolva 120-150 forint) de fokhagyma nem volt, mert azt inkább csak a szezonjában lehet megvenni hatalmas csomókban lovas- csacsis- vagy öszvéreskocsikról, és olyankor mindenki feltölti a készleteit. Átbattyogtam egy másikhoz. 5 fej hálózott kínai fokhagyma: 7 egyiptomi font, azaz 210-280 forint. Kicsit drágállom ugyan, de ezt legalább nem mikroszkóp alatt kell majd pucolni, mint az apró egyiptomit.

Az út túloldalán a sarki fűszeres Ramadánra készülődve épp sátrat veretett a boltja homlokzatához. A legjobb lett volna videóra venni, de megpróbálom leírni. Mire odaértem, állt a keret, ami 4 függőleges farúd felül 4 vízszintes farúddal összekötve. A rudakat madzaggal fogatták egymáshoz. Hogy a ponyva ne essen be a keret tetején, újabb farudakat készültek a munkások a keret tetején átvetni és rögzíteni. A magaslati műveletet egy egyágú létra tetején sétáló férfi végezte egyedül, akinek a létrája nem volt olyan magas, mint a keret. Azaz a kb 3 méteres létra semminek nem volt nekitámasztva, hanem haladás közben a férfi egyensúlyozta, miközben a még félkész keretbe kapaszkodott. Én voltam az egyetlen járókelő, aki megállt, hogy ezt megnézze. Ugye az agnabéjja.

 ********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Az egyiptomi utcák gyakran koszosak, szemetesek, az épületek pedig elhanyagoltak. (Van nagyon sok kivétel természetesen.) Azt meg kell hagyni viszont, hogy szándékos rombolás jelei, így értelmetlen falfirkák is ritkán láthatóak. Persze itt is előfordul, hogy a népi kreativitás a házfalakra kívánkozik. Ezeket a képeket a Nílus egyik szigetén fekvő Zamalek városrészben lévő al-Ahly klubhoz közel fényképeztem.

Ez csak egy cica. Egyiptom a girhes-bolhás-rühös-csipás kóbormacskák országa. Minden szemétkupacban turkál néhány, és még az éttermekben is kéregetnek. Azért vannak köztük erősebb példányok is, egészséges szőrzettel, és olyanok, amiket a lakók gondoznak.

Gondolkodtam, hogy kitöröljem-e a telefonszámot, de aztán meghagytam, elvégre azért van ott, hogy lássák. Az arab felirat ugyanazt jelenti, mint az angol: hívj!

Nehéz itt fényképezni, mert a járda szűk, és mindig állnak az út szélén autók. Többször elmentem már ezek mellett, de hogy a második rajz micsoda, csak akkor jöttem rá, mikor feltöltöttem a képeket.

Ez nem sokkal a januári tüntetések után került a falra: Egypt is alive again, azaz Egyiptom újra él. Ekkor még nem tudta a lelkes fujkáló, hogy júliusban is változatlan lesz a diktatúra, csak Mubarak Sharm esh-Sheikhben lógatja majd viszeres lábait, nem Helipolis-ban. Érdekessége még a feliratnak, hogy twitterformátumban íródott: megelőzi a #Jan25, a "forradalom" csiripfolyamának neve Twitteren.

Egyedül ez a kép készült kicsit messzebb az al-Ahlytől. Ezt a Tahrir tér felé vezető úton fújta fel valaki a az első tüntetésekkor: Game over Mubarak. Azaz: itt a vége, Mubarak. Most kicsit úgy fest a helyzet, hogy a "Mubarak" inkább az aláírás, és a game over a tüntetőknek szól.

Ezekről nincs különösöbben mit írni.

Ez egy különös kompozíció: fejnélküli Jacko és egy fura, repülő öregember hiányos öltözetben. Itt már lemenőben volt a nap, ezért kicsit sötét a kép.

Ez nem graffiti, hanem két A4-es papír a falra ragasztva. Az arab felirat jelentése: Nem vagy szabad. Fölötte az utcatábla a Salah Selim utca helytelen latinbetűs átiratával.

Ebbe sajnos belevakuztam, de sürgetett helyzetemben nem vettem észre.

Ezt az autók miatt nem lehetett közelről egészben lefényképezni, de azért látszanak így is.

 Rettegjetek elnyomók. Itt a géppuskás Hófehérke és egy riadt pandamaci. Az arab felirat csak egy utcatábla.

Angol szójáték, szószerint fordítva: tiszteld a létet vagy számíts ellenállásra.

Erről van közelebbi kép is, de szerintem a Ladával meg a körülötte lévő fallal együtt sokkal jobban mutat. Think! vagyis Gondolkozz!

Ez szintén a titokzatos keizer aláírást használó falfújó műve. Who's watching the Watchers? ami annyit tesz magyarul: Ki figyeli a Figyelőket?

Ha a Figyelőket nem is, a falfirkákat továbbra is figyelem az utcákon, és amit sikerül megörökíteni, azt fel is teszem majd ide.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

El-agnabéjja, az idegen vagy külföldi. A férjem szerint kissé pejoratív szó, de szerinte én különben sem vagyok agnabéjja. Nem, mi? Nem teszem ki úgy a lábam, hogy meg ne kérdezné valaki, honnan vagyok. Ittlétem elején mindenki orosznak gondolt, pedig semmi szláv vonásom nincs. Mostanában egyre változatosabbak a tippek. Ma a következő párbeszédek játszódtak le köztem és...

1. ...a gyógyszerész közt:

-Asszalamo aléjkom, babatápszert szeretnék: 2 doboz Nan 3-at.

- Igen, Nan 3. Blahblahblahblahblaaaaahblaaaah?

- Elnézést, de nem beszélek valami jól arabul.

-Tényleg? Honnan valósi? Palesztínából? (ott nem beszélnek valami jól arabul?)

2. ...a sarki fűszeresnél a mindenes közt:

- Mit keres, segíthetek?

- Igen. Van kis dobozos gyümölcslé?

- Ó persze, erre tessék... Maga egyiptomi?

- Nem.

- Szír?

- Nem. Magyar.

- Ó Hungary! Beszél magyarul?

- Persze. Inkább arabul nem nagyon.

- Akkor mondja meg mit jelent a kusznaam!

- Köszönöm? Hát hogy shukran. Bravo, nagyon ügyes.

- Beszélek pár szót magyarul.

- MashaAllah! Mennyit fizetek?

- 12 és fél font

- Shukran gezílan.

- Nem, nem, nem shukran! Kusznaaaaaam!

És akkor idekívánkozik múlt heti élményem is a ruhaboltban:

Én: Ezt a szoknyát elviszem.

Csaj: Oké. Blahblahblahblahblaaaaaaaahblaaaaaaaaah?

Én: Elnézést, de nem értek valami jól arabul.

Csaj: Tényleg? Honnan való? Törökországból?

Én: Nem, magyar vagyok.

Pénztáros: 130 font lesz. (200-at adok) Nincs 30 aprója?

Én: De, azt hiszem van, megnézem.

Csaj: Azt mondja, nem beszél arabul!

Pénztáros: Tényleg? Maga nem egyiptomi?

Én: Nem.

Pénztáros: Miért?

Most, hogy ezt leírom, és végiggondolom az ezekhez hasonló eseteket jövök rá: olyan még nem volt egyetlen egyszer sem, hogy simán megkérdeznék, honnan vagyok. Mindenki tippel valamit.

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok

Az egyiptomi tüntetések most is zajlanak. Ma 50 ember sebesült meg a Tahrir téren az összecsapásokban, a múlt héten több, mint ezer embert letartóztattak, és több, mint ezer ember megsebesült. A forradalom képei közül néhány emlékezetes itt.

Ebben az albumban a véres összecsapások képeit gyűjtötték össze aktivisták, szóval csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Ezek pedig ma készültek:

Az egykori egyiptomi ENSZ főtitkár Boutros Boutros-Ghali nevét sokan ismerik, kevesen tudják azonban, hogy a politikus családja generációk óta hemzseg a kétes hírű közéleti szereplőktők. A hozzájuk köthető egyik hírhedt történet a következő:

Denshawai egy kis falu Egyiptomban a Nílus-delta vidékén, ahol az emberek csekély jövedelmüket galambtenyésztéssel egészítik ki. A Britt megszállás idején az ott lakók többször panaszt tettek a Brit Hadsereg katonáira, mert szórakozásból lövöldözték a madaraikat, és a hatóságoktól ígéretet kaptak, hogy többször nem fordul elő az eset.

galambdúc Denshawaiban, forrás: http://im.gulfup.com/2011-02-11/12973777524.bmp

Ennek ellenére 1906. június 13-án a Brit Hadsereg öt katonája, tolmácsa, és egy rendőrtiszt ellátogatott a faluba galambra vadászni, amit a feldühödött lakók természetesen nem fogadtak kitörő örömmel. Dulakodás tört ki, melyben az egyik katona eldördülő fegyvere öt falusit sebesített meg, köztük a helyi mecset imavezetője, a 25 éves Abd el-Nebi feleségét, aki látszólag végzetes sebet kapot.  

Ráadásul a fiatalember terményese is felgyulladt a lövöldözéstől.

Abd en-Nebi felesége vélt gyilkosát egy bottal megütötte, majd a 60 éves Hasszán Mahfouz, akinek a galambjai elpusztultak, saját botjával ugyanacsak rámért egyet a tisztre. A többi lakó a katonákat kövekkel megdobálta. A tisztek felajánlották a fegyvereiket, órájukat és pénzüket a falusiaknak a szabadulásukért, de azok tovább ütlegelték őket. Kettőnek sikerült elmenekülnie. Egyikük felvette a kapcsolatot a brit hadsereggel, a másik viszont napszúrást kapott, majd nem messze a falutól meghalt. A holttestét megtaláló katonák agyonverték az egyiptomi földművest, aki halálában a tiszt segítségére sietett, és megpróbálta megmenteni.

FIGYELEM :) Ennek a történetnek a másik fele új helyre költözött. A folytatásért katt IDE

********************************************************************

Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, művészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok