A gazdasági virágzás még sajnos egy ideig várat magára, de ez nem jelenti azt, hogy az országban senki nem engedheti meg magának az épített zöld környezet luxusát. Főleg az ő kedvükért rendezik meg évente a gízai kertészeti kiállítást és vásárt, amit a potenciális vásárlókon kívül természetesen a bámészkodni vágyó növénykedvelők is élvezhetnek egy teljes hónapig.
A kiállítás helyszíne a kevés fővárosközeli zöldterület egyike, a Kairói Egyetem és a Gízai Állatkert mellett fekvő Ormán Kert (a Kairói Egyetem nem Kairóban, hanem Gízában van!). Az 1875-ben létrehozott park neve törökül erdőt jelent, és eredetileg Khedive Iszmail uralkodói palotájának részét képezte, amit azzal a céllal építettek, hogy az udvart gyömölcsökkel és citrusokkal lássa el. A francia kertészmérnökök gondjaira bízott zöldterület idővel a világ egyik legnagyobb botankius gyűjteményévé fejlődött, mivel az uralkodó a világ minden tájáról hozatott bele növényeket. A 600 fajnak otthont adó park jelenleg eredeti területének egyharmadán működik, és ha épp nem egy kiállításnak ad otthont, közönségének nagy része a társadalom alsóbb rétegeiből piknikezni érkező családok, és az egyetemről átszökő szerelmespárok közül kerül ki. Ennek megfelelően a parkban helyenként felüti a fejét a lestrapáltság és az enyészet.
A kertnek része egy elkerített kaktuszgyűjtemény, ami ottjártunkkor ezzel a helyes kis kapuval volt elzárva a látogatóktól:
A kapu résein, és a kerítés fölött bekíváncsiskodva azonban kapunk egy kis ízelítőt a gyönyörűen rendezett ágyások, díszköves ösvények, és irdatlan magas kaktuszok világából:
De mi nem hívatlan vendégnek jöttünk, mi kifizettük az 1 egyiptomi font (36-40 forint) belépőt, úgyhogy faképnél hagyjuk a lelakatolt kaktuszparadicsomot, és besétálunk a százéves fák meg pálmafák árnyékában nyűzsgő kiállítás sűrűjébe. Illetve annyira nem is zsüzsög: pár luxusautó, néhány külföldi, és körülbelül ugyanannyi jólszituált egyiptomi nézelődik csak az európai szem számára nem kifejezetten különleges fajokból álló, de annál pazarabbul elrendezett színkavalkádban.
Középen kis lila-fehér virágok aprófejő tátikák, amit nem csak a magyarok neveznek oroszlánszájnak, de tükörfordításban arabul is ugyanez a neve.
Talán a bezárt kaktuszligetért kárpótlásul, cserepes és ideiglenesen ideültetett kaktuszok ezrei várnak minket mindenféle méretben és elrendezésben.
De nem csak dísznövényeket lehet ám venni! Vannak itt aromás fűszernövények, hatalmas datolyapálma, citrusok, több féle mangó-, körte-, alma-, barack- és szilvafa, mindenfajta dinnye és tök. Képet csak kevésről készítettem; itt van például ez az aprócska narancsféleség, amit héjastól esznek, akik eszik, és állítólag megfázás idején csodaszerszámba megy:
Aztán egy másik citrus, talán lime, talán valami egészen más, sajnos nem tudom, de talán annyira nem nagy baj, mert úgysem a National Geographic vagyok.
Kissé megfáradtan érkezünk a kert szomjas tavának egyik nagy, árnyékos hídjához, ezért megpihenünk egy kicsit. Jó egyiptomi szokás szerint egy, a hídon parkoló autó csomagtartójára dobjuk a magunkkal hozott szendvicseket, üdítőt meg a reggel óta cipelt, nézelődő egyévest (ez majd' egy éve történt), és meguzsonnázzuk. Élvezzük a szokatlan csendet- alig látunk magunk körül embert, csak a híd túloldalán várakozik türelmesen egy egyiptomi férfi. A feleségét nyilván jobban érdeklik a növények, mint őt. Miközben komótosan eszünk-iszunk, megbeszéljük a látottakat, meg az eddig páratlanul türelmes babánkat is elszórakoztatjuk. Jó húsz perc után indulunk tovább, és akkor látjuk, hogy az addig csak álldogáló férfi slusszkulcsot vesz elő, majd beül az autóba- nem a feleségére várt, hanem hogy befejezzük a pihenőnk. Látott már valaki ennél gálánsabb idegent?
A séta második felében főként kerti díszek várnak: medencék, zsiráfok, dínók, szarvasok, gombák, gömbök, és mázas cserépedények.
Kedvencem pedig a betonsufninak hanyagul nekitámasztott faragványcsoda, amit szívem szerint rögtön kocsitetőre vágnék, ha lenne hova tenni:
Képet nem készítettem róla, mert sokan állták körül, vagy nem volt illendő, vagy már lemerült a gépem, de láttunk még: orchideákat, méregdrága bonsaiokat, dekorációként üvegdobozban zsongó méhkast kiállító méhészeket és mézárusokat, fűszeres sátrat, halakat, teknősöket, a nyilvános kútnál imához tökéletesen hibásan bemosakodó rendőröket, veszekedő szerelmespárt, és még nyilván sok mást, ami hirtelen nem jut eszembe, elvégre majdnem egy éve történt. Remélem, idén télen sem marad el a vásár, mert már alig várom!
A többi képért, köztük például cserepes pipacsért katt IDE!
********************************************************************
Ha érdekelnek további képek, érdekességek, rövid bejegyzések arabos témában életről, vallásról, mvészetről, építészetről, ételekről és mindenről, ami eszembe jut, lájkold vagy tetszikeld az oldalt Facebookon itt: Mivagyunkazarabok
